Na hát mit hoztam :D Egy újabb résszel gazdagabbak lettünk :)
JÓ OLVASÁST :)
Mi van akkor ha vannak érzéseim? Mi van akkor ha tudok érezni és szerelmes vagyok?
Áhh Ez hülyeség, hisz egy démonnak nincsenek érzései.
Már tíz napja ugyan azon a helyen gubbasztok, egy elhagyatott területen. Már csak egyetlen egy szál cigi van a dobozban. Remegő kezekkel nyúlok a szál cigiért majd a dobozát messzire hajítom. Meggyújtom, majd beleszívok. Kellemes érzés járja át a testem minden egyes porcikáját, a remegés is megszűnik. A gondolataimba merülök, így észre sem veszem hogy a cigi fele már nagyban leégett. Egy utolsót szívok a cigiből majd elnyomom a földön. Egy nagyot sóhajtok, mikor rájövök hogy nincs semmi olyan dolog ami majd megnyugtathatna. Az arcomat a kezeimbe temetem, Hálát adok azért hogy nincs egyetlen egy tükör sem előttem, így ettől megkímélhetem magam. Miközben a földbe csapok, érzem hogy a fájdalom átjárja a testem minden zugát.
Szinte már el is felejtettem, hogy mi a valódi célom. Matt teljesen elterelte a figyelmemet.
- Nem szép dolog, hogyha az ember keres és te fittyet hánysz rá. - Sőt mondhatjuk úgy is hogy le se szarsz. Hangjában nagyon erős gúny keveredett, egy csepp félelemmel.
- Igen valóban, mondhatjuk úgy is hogy le se szarlak. Nevettem fel jóízűen, miközben megfordultam hogy szembenézzek a fiúval.
- Áh, szóval így állunk?!
- Örülj annak hogy nem öltelek meg, egyáltalán honnan tudtad meg hogy itt vagyok?
- Kibaszottul nem rád tartozik! Üvölti a szavakat.
- Ugye tudod hogy bármelyik pillanatban megölhetlek?
- Nem tudnál megölni, fontos vagyok neked, de ha meg is ölnél akkor olyanná válnál, mint azok akik tönkretették az életedet és megöltek! Kacagtam, olyannyira hogy nem tudtam abbahagyni a nevetést.
- Hát ez még viccnek is rossz. - még hogy nekem fontos vagy?! - Jaj na ne hülyéskedj már. Néma csend, csak a szél süvítését lehet hallani. Közben már én is elhallgattam mert egyenesen Matt szemeit kémleltem. Gyönyörű szempár! Nagy levegőt vett majd szép lassan kifújta.
- Segíteni akartam de... Mielőtt még bármit is mondhatott volna, közbevágtam.
- Ne segíts! - Már az elején is megmondtam hogy ne segíts! Üvöltöttem a szavakat.
- De én akartam, de te nem hagytad! Már ő is teljes torka szakadtából üvöltözött.
- Ne kiabálj velem. Vettem lejjebb a hangom.
- Akkor te se üvöltözz velem .
- Menj el, menj innen, nincs rád szükségem. Lehunytam a szemem, hogy visszatartsam az előtörekvő könnyeimet.
- Miért nem hagyod hogy segítsek?
- MERT NEM TUDSZ, CSESZD MEG! Ahogyan kinyitottam a szemeimet, úgy velük együtt a könnyek is eláztatták az arcomat. Matt szemei kikerekedtek, miközben egyre közelebb jött hozzám, nem ellenkeztem, nem állítottam meg, nem volt erőm megállítani. Miközben elém sétált megfogta az arcomat, és mélyen a szemebe nézett.
- Segítek, rendben? Aggódó tekintetét az én szemeimbe fúrta, miközben az ujjával letörölte a fekete könnyeket.
- Rendben. A szó végére megcsuklott a hangom. Lehunytam a szemeim. Annyira jól esett az érintése. Elakarta engedni az arcom, de én a keze után kaptam. Ráraktam a kezét az arcomra. - Gyenge vagyok, túlságosan gyenge.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
