Érthetetlen érzelmek { Befejezett } Átírás alatt

Vannak hibáim....

Reggel már öt órakor fent voltam. Fáradtnak nem mondhatnám magam, de azért mikor belenéztem a tükörbe az arcom nem erről árulkodott. A papucsomban visszacsoszogtam az ágyunkhoz, amin a kedves Matt éppen nagyokat ásítozott. 

- Ne csoszogj, felkeltettél. 

- Akkor már mindegy, nem igaz? Szemtelen mosoly rajzolódott az arcomra.

- Nagyon vicces.  Grimaszolt.

- Ja nagyon is. Legyintettem majd leültem az ágy szélére. 

- Nagyon fárasztó vagy, tudd meg! Miközben feltornászta magát üllő helyzetbe, megfogta a vállamat.

Az arcom elkezdett égni, a kezemet ökölbe szorítottam.

- Rohadt gyorsan vedd le a vállamról a kezed. Sziszegtem a fogaim között. 

- Most megint mi bajod van?

- Te, csakis te vagy a bajom, szóval szedd le a kezed a vállamról. Emeltem meg a kezem, mire egyből elugrott, ennek hatására leesett az ágyról. 

- Ne gyere a közelembe. Kapkodta a fejét jobbra balra, gondolom egy tárgyat keresett amivel megvédheti magát. 

- Miért ne tenném? Mentem egyre közelebb hozzá.  Mikor elé értem a kezét megfogva, felhúztam a földől. Hátracsavartam a kezét, mire kiabálni kezdett. 

- Engedj el! Ordította, befogtam a száját az egyik kezemmel, a másikkal meg a kezeit szorítottam.  Csak pár másodperc kellett, már is kopogtak az ajtón. 

- Minden rendben? Szólt kintről egy férfi.

- Ha most nem azt mondod amit kell, esküszöm kinyírlak. Súgtam Matt fülébe a szavakat, mire lassan bólintott. Levettem a kezemet a szájáról, mire megszólalt.

- Igen minden rendben.

- Az előbb én nem így hallottam.  Mondta a magáét a férfi. 

- Tényleg minden rendben van. 

- Jól van akkor én elmentem, ha bármi probléma akad, csak szóljanak. Kiabál be, majd el is megy.  Az ágyra lököm Mattot majd én is leülök mellé. A levegőt kapkodja, miközben összehúzza magát. Nem szólal meg, de tudom hogy fél.

- Ne legyen több ilyen mert akkor nem fogom megkímélni a szánalmas életed. Köpködöm a szavakat, a képébe, miközben a kezét megszorítom jó erősen. Feltápászkodok az ágyról, felöltözök és már el is indulok lefelé, miközben magam után becsapom az ajtót.