¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
JULIE SZEMSZÖGE
Hétfő
Fáradtan pislogtam, hajnalok hajnalán. A redőnyön beszűrődött a kinti lámpák fénye, ami megvilágította a szobámat. Az óra, ami az éjjeli szekrényemen pihent, hajnali négy órát mutatott. Nem hiszem hogy vissza tudnék aludni.
Kikeltem az ágyból, ahogy a padlóra léptem, az hangosan megnyikordult a lábaim alatt. Nem törődve vele, a fürdőbe sétáltam. A tükörbe néztem, de a következő pillanatban már elkaptam a tekintetem.
- Kezdődik. Suttogtam bágyadtan.
Újra a tükörre pillantottam, egy lány volt a tükörben. Szemei alatt karikák húzódtak szemei vérvörösek voltak a sírástól. Sóhajtott egyet majd a pengével ami az ujjai között pihent végigszántotta a csuklóját. Összeszorította a szemeit, miközben a kezén végigcsurgott a vér. Felkiáltottam, mikor megéreztem a keserű fájdalmat.
Ez volt az én sorsom, az emberek fájdalmát átéreztem, így mikor fájdalmat okoztak maguknak, akkor bennem is kárt tettek. A vágások, melyeket mások okoztak maguknak nap, mint nap, meglátszottak rajtam.
Mikor elmúlt a fájdalom, felnéztem és láttam, hogy a lány egyenesen a szemembe néz.
- Az lehetetlen! Hirtelen rázza meg a fejét, majd megtörli a szemeit. Feltápászkodik a földről, a mosdóhoz lép, a víz alá tartja a véres kezét. Egyszerre szisszenünk fel, ahogy a víz a csuklóját éri. A vér mindkettőnk kezéről eltűnik, de a hegek örökre megmaradnak!
Végül eltűnik a lány a tükörből!
Sóhajtok egyet, leveszem az összes ruhát ami rajtam van, megengedem a vizet majd beállok a zuhany alá. A forró víz égeti a bőröm, az újabb heg ami a csuklómon díszeleg, most jobban fáj, mint valaha. Mély a vágás, de nem törődöm vele.
Ahogy végzek, elzárom a vizet, a törölközőmért nyúlók amit magam köré csavarok. Dideregve lépek a tükör elé. Végignézek magamon, lehajtom a fejem, a látvány egyszerűen borzalmas.
A szobámba sietek, kinyitom a szekrényt, majd kiveszek belőle egy fekete farmert, fekete pólót és egy fekete kapucnis felsőt, ami eltakarja a hegeket.
Miközben öltözök, kilesek az ablakon, az eső esik, mintha dézsából öntötték volna. Felsóhajtok, majd bepakolom a táskámba a fontosabb dolgokat.
Leszaladok az emeletről, miközben az utolsó lépcsőfokon megtorpanok. Miután megbizonyosodok róla, hogy senki sincs rajtam kívül ébren, lelépek az utolsó lépcsőfokról majd elindulok a konyhába. Szendvicset csomagolok, meg egy üveg vizet pakolok a táskámba.
A faliórára pillantok, ami most hét órát mutat. Semmi kedvem iskolába menni de hogyha egyszer kötelező.
Felhúztam a bakancsomat, a kabátot meg a sálat, majd egy laza mozdulattal a táskát is a vállamra kaptam .A kulcsot felkapva a konyha pultról, a zsebembe mélyesztem.
A folyosón végigcaplatva kilépek az ajtón, miközben a fülhallgatót a fülembe dugva bekapcsolom a kedvenc zenét amit minden reggel suliba menet szoktam hallgatni. A zene eltereli a gondolataimat, miközben még meg is nyugtat.
