Érthetetlen érzelmek { Befejezett } Átírás alatt

Az életem része lettél...

- Már megint cigiztél?

- Valami, problémád van vele?

-Ja nagyon is. 

- Kibaszottul leszarom, elhiheted. Kacagok. 

- Te mindent leszarsz, nem csodálkozom. Rázza meg a fejét. Ledobja magáról a törölközőt, és egy alsógatya után kezd kutatni. 

- Iparkodj már, nem téged akarlak egész nap nézegetni. 

- Ki mondta hogy engem kell nézned? Megfordul mire én elkapom a tekintetem. 

- Senki, viszont ha itt állsz előttem anyaszült meztelenül nem igazán tudok másra figyelni. Forgatom meg a szemem. 

- Oh tehát bevallod hogy tetszik amit látsz. 

- Én nem mondtam semmi olyant hogy tetszenél.  Megfogok egy párnát az ágyról és neki dobom. - Öltözz fel, idióta. 

~ Éjjel 1 óra ~

- Ébren vagy?  A derekamra csúsztatja a kezét, de én még csak meg sem moccanok. - Most nem fogsz hozzám szólni? 

- Befoghatnád? -  Próbálok aludni. 

- Nem tudok aludni.

- Csinálj amit akarsz, csak hagyj engem békén. Leveszem a kezét a derekamról, majd odébb húzódok.

- Gonosz vagy. 

- Miért jöttél velem ha annyira utálsz? 

- Mert nélkülem nem boldogultál volna. 

- Én nem boldogulnék nélküled? - Na ne hülyéskedj. Kacagok.

- Nem is. 

- Szóval azt adod be nekem, hogy  nélküled meghalna a világ?

- Nem, én nem ezt mondtam, mindig kiforgatod a szavaimat, viszont te biztosan elveszett lennél ha én nem lennék.

- Miért lennék az? 

- Mert nincs nálad pénz.

- Boldogultam volna. 

- Persze, persze, ezt annak add be aki nem ismer.  - Meg egyébként is, nem láthatják az arcodat, szóval, megint csak nekem van igazam.