Megszülettél élni, egy jobb világot utánad hagyni.
Reméltél a szépben, a reggeli csodálatos napfelkeltében,
a madárcsicsergésben és a halhatatlan szerelemben.
Remélted, hogy szép lesz, hogy matekbol a limesz hasznos lesz.
Meg azt, hogy szeretni fognak, akármit tehetnél,
lesz egy kéz amelyet ha megfogsz magad örökre a mennyekben éreznéd.
Ám lassan, de biztosan jöttek a pofonok, s rájöttél,
hogy ez az élet nem a legkönnyebb, s legszebb dolog.
De mégis küzdesz, hisz ki tétlen az díjat nem kap
és azt akarod, hogy mikor emberek látnak
tiszteletük jeléül megemelödjön minden kalap.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
PoesíaGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."
