Réges- régen anyukád ölében
fütyültél az egész világra
nem tudva mi az a bánat
Te csak éltél és hittél a nayg csodákban.
Most ha megkérdezik miért vagy bús koldus,
mért nem vagy vidám, életkedvvel derűs
te csak azt mondod, hogy a másik a hibás,
de mélyen tudod, hogy ez nem a teljes igazság.
Lelked mélyén tudod, hogy változtatni lehet,
de könnyebb az ha elfogadsz minden haszontalan ötletet.
Személyiséged rég nincs vagy tán nem is volt,
netalán csak hiányzik egy reménykedő csók.
Se itt állsz rendületlen, arcodra mosolygó maszkot húzol
és reménykedsz, hogy elmúlik ez a folytonos fájdalom
és a hiába várt elismerő jutalom.
BẠN ĐANG ĐỌC
Verseim
Thơ caGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."
