Nézz rám, hadd lássam ahogy csillog a szemed,
Nézz rám és mondd nekem, hogy szeretsz.
Ne hagyj itt egyedül, ne hagyj kérlek,
Itt ez a gyönyörű város, élvezd.
Fesd színesre a megfakult fákat
és figyeld a büszke Detunátákat.
Ott állna évezredeken keresztül,
te pedig 10 perce rajtuk ülsz.
Látod a csodaszép tájat,
a gyönyörű nőt, az elötörő vágyat.
Ám mégis lelked kiürül,
a csodaszép álom nem teljesül.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."