Verseim

Bilincsek között

Szólanák, de nem tehetem.

Visítanék, de üres a lelkem.

Dehogy üres! Bár az lenne!

Akkor talán szenvedés se lenne.

Mert most mi van? Robotok,

 mindenhol csak robotok!

Senki se veszi észre?!

Senki se érzi azt, 

hogy senki se egyedi?!

Ülünk mint a szar a fűben 

és várjuk a csodát, 

azt, hogy holnap jobb nap vár ránk...

...de nem jön.

Amíg nem vagy boldog nem jön.

Hiába olvasod a sikertörténeteket,

és azt, hogy az új elnök mért Trump lett. 

Te nem vagy a nagy Ő, Te sose leszel egyedi.

Csak egy szegény lantos vagy, ki lantját tragikusan pengeti.

És egyre közelebb a vég, 

már azt se tudod, hogy mit tehetsz, 

csak azt nézed, hogy régi ismerősöd mivé lett.

De Te egy maradtál, ugyanaz a törpe,

a púpos koldus, ki zsákjába a koldult pénzt tömte.

Nem változtál, hibáidból sokat nem tanultál, 

de várod, s reméled, hogy eljön az igazi, 

aki úgy ahogy vagy el fog fogadni,

Ám létezik, s megéri érte várni

akkor is ha közben lekonyulsz

és gyermeki tisztaságod csődöt mond?!

Elmész te jobbra- balra, előre- hátra,

remélve, hogy kitünsz a szürke tömegből

és 1 leszel kit a tömeg körül ül.

De hogyan? Úgy mint akit megölni készülnek, 

mint Jézust a kereszt mellett?

Vagy mint a hazug politikust, 

kinek szavai után epedve lihegnek?

Egyedi vagy avagy se

Ezt döntsd el Te, 

De formáld úgy életed, 

hogy felnézzen Rád Gyermeked.