Lásd, eltelt még egy nap és Ő mégse jelent meg.
Nem. Hazug volt, s nem tartotta be a szavát.
Otthagyott a szarban, s engedte, hogy elmenj ép akkor,
amikor neked a legnagyobb szükséged lett volna Rá.
De ilyenek a férfiak. Mit vársz el tőlük?
Csak a szájuk nagy, de tettekben zérók.
Gyere hát, s felejtsd el őtet.
Szívedet lánccal kösd meg,
A lakatot zárd be, s a kulcsot a tóba dobd be.
Kitudja. Lehet lesz majd valaki,
Aki a tóba veti magát, a kulcsot megkapja,
kiuszik vele, megtalál Téged, s kinyissa szíved lakatját,
s majd ő férközik az üres tér helyébe,
s boldogon éltek örökkön, s örökké.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."
