Verseim

Ne add fel!

Tudom milyen volt, nem kell elmondd.

Gyere, csak ülj mellém.

Igyunk meg egy teát, s minden jobb lesz.

Mindenkinek vannak sötét napjai, nem csak neked,

Hidd el ezt nekem...

Gyere, ülj mellém, s figyeljük a várost a magasból.

Tudod te jól, ez a mi kis helyünk. 

Ide szoktunk elmenekülni, amikor úgy tűnik, hogy mindennek vége;

amikor úgy tűnik, hogy nincs kilátás;

amikor azt látjuk, hogy mindenki csak siet és velük együtt mi is csak rohanunk.

... Jó lenne már megpihenni, de nem így,

 hogy alig várjuk, hogy a napnak vége legyen, 

hanem talán valaki karjai közt....

Igen, úgy minden más lenne,

talán szebb és jobb lenne Vele a holnapot várni.

...És majd egyszer, amikor nem is várod majd rádtalál.

Rádteszi kabátját, amikor az esőben várod a vonatot, mert lekésted az előzőt.

Igen, ott lesz Ő és majd minden könnyebb lesz, 

s ezután együtt nézitek a menetrendet.