Ennyire vágyok, hogy valaki igazán szeressen és ez másmilyen legyen, mint amilyen az anyai szeretet. Arra, hogy tudjam van kire számítsak a nagy világban, a bajban, hogy van aki átölel és akinek a szeretetét igazán megérzem-
Tudod, én csak ennyire vágyok... egy meleg otthonra, ahol mindenki kedves, nincs ott a kétség, a sérelem. a szomorúság és a veszekedés. Ott, ahol senki nem húzza elő a kést. Ahol nem csattannak el pofonok és nem várod rettegve a holnapot.
Igen, talán ott máskép lesz, talán jobb is lesz, de kétlem, igazán kétlem, hogy ez valaha ez megtörténhet.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."