Azt mondtad, hogy szép vagyok, kedves és ügyes,
de itthagytál és lelkem most üres.
Reméltem, hogy itt maradsz, hogy nem változol meg,
ám csalfa remény: Nem hiába kerültelek!
Most menj. Menj csak ha elindultál, s ne nézz hátra.
Járd a saját utad, s meglátod, jobb lessz ha kiérsz a határra.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."