Hazajössz a gyárból,
szomorúan kidölsz, s remélsz.
Remélsz egy szebb jövőt, egy szebb napot,
ahol a felhők helyett a Nap felragyog.
Gondolsz emberekre, akiket nagyon szerettél,
de velük örökre mégse lehettél.
Hiába volt a sok eskű, a nagy szó, az ígéret,
mert a végén szomorúan eszed kenyered.
Hazajössz a gyárból,
mintha mindenki gyászol.
Hiányzik a szeretet, s a szerelem,
az önzetlenség, s az Egyetlen.
Hiányozhat, hiányzik is,
de mit is tegyél?
Kell keresni mást is!!!
YOU ARE READING
Verseim
PoetryGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."