Tudod, érzem, hogy nem vagy itt, hogy a magány megöl,
Egy kést vesz elő és azt a szívembe döfködi.
Nem sajnál, csak szúrja, szúrja, csak egy szúszra.
Nincs szükségem másra, csak egy kis kikapcsolodásra,
S lehet, hogy nem lesz így és az élet már nem keserít.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
PoesíaGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."
