Verseim

A lelkek

Nem voltam én Manhattanban, se a híres sivatagban,
Hanem csak az iskolában, s ritkán a lelkekben, a megfejthetetlen, csodás lelkekben.

Óh, lelkek! Hát sose leszek tudósotok, hanem folyton csak magamra gondolok?!
Nem fejtem e meg rejtélyetek,
Csodás, láthatatlan, ám érezhető tekintetek?
Tudni akarom, hogy mit éreztek: szerettek vagy ép nevettek?
Ismerni akarlak benneteket és megtudni, hogy mit tehetek.
Jól teszem-e, amit teszek vagy talán csak nem felejthetek?