Igen, eltelt ez a nap, a hó, s az esztendő is.
Még mindig itt állsz a hasadék szélén lábad a mélységbe lengetve,
S azon gondolkodol, hogy ugorj-e, de ne tedd.
Látod, elértél eddig is és már győztesen előre tekinthesz.
Nincs mitől félned, én itt leszek veled és sose engedem el a kezed.
Megismertél új embereket, erősségeidet, barátaidat és ellenségeidet.
Gyere, még reménykedj és meglátod, hogy minden jobb lesz.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryGondolatok tengere, ahol szabadon hagyom fantáziámat és rímekbe foglalom "életfilozófiámat."