10.

116 10 3
                                    

--- ASHTON --- 

Egy hónappal a sikátori csókunk után, a Knight ismerkedős vacsi előtt, lent voltam a pincénkben

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Egy hónappal a sikátori csókunk után, a Knight ismerkedős vacsi előtt, lent voltam a pincénkben. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet egy bizonyos emberről és kiengednem a gőzt. A bokszzsák előtt álltam, ökölbe szorított kézzel és miközben csépeltem az anyagot, az arkangyalok neveit soroltam fel gondolatban a feladataikkal együtt. Még így sem ment tökéletesen a figyelemelterelés. A szőke haja és az egyre gyakrabban előforduló mosolya folyamatosan a szemeim elé ugrált.

Jobb, bal, jobb. Rúgás.

Mihály arkangyal. Harcos, aki felelős a Földért. Fogadja a halottak lelkét.

Lily.

Megráztam a fejemet, de sosem ment még annyira nehezen a koncentrálás. És ezt a mögöttem álló, önkéntes kiképzőmester is észrevette. A bátyám nem is lehetett volna tahóbb, mint az elmúlt hónapban. Örömtáncot jártam, amikor „fontos ügyben" elutazott pár napra. És ez nagy szerencsémre, minden héten megtörtént.

- Talán az edzőtermen kívül kellene hagynod az érzéseidet – szólt Luke, de úgy tettem, mintha meg sem hallanám. Ironikus tett volt, hiszen csaknem egy mérföldes volt a hallásom átfogó képessége, ahol tökéletesen hallottam, de a távolabbikat is foszlányokban. Ez Lily-t nem érintette. A város másik végében lakott és tisztán éreztem az idegességét, a remegését. De talán azért, mert én is ugyanazt éreztem.

- Talán nem kéne beleszólnod az életembe – morogtam vissza neki. Vágtam még egyet az anyagra, ami talán el is szakadt a kifejtett erőmtől, majd elléptem a bokszzsák mellől és felvettem egy kést a tartóból.

Gábriel arkangyal. Az igazság angyala, az Édenkert őrzője.

Belehajítottam a kést a falba, megpróbálkozva egy félelmetes hanggal, de ezt Luke-ot nem hatotta meg. Az Ő dobásai sokkal parásabbak voltak. A bátyám késsel csak párszor tévesztett célt életében, számszeríjjal, pedig talán még egyszer sem.

Egymás után dobáltam a késeket, olyan egyszerűséggel, mintha csak egy pöttyös, játéklabdát hajigálnék. Reméltem, hogy elmegy a kedve az én bámulásomról és megy a saját dolgára.

- Kaptál azóta üzenetet tőle? – kérdezte Luke, mire a szorításom erősödött a késen és, ahogyan eldobtam, jó sok centivel eltévesztettem a célpontot.

- Nem – megráztam a fejemet.

- Ugye, nem érzed magad szarul amiatt? – ránéztem a bátyámra, aki felvonta a szemöldökét.

- Hogyne érezném magam szarul? – tettem fel a költői kérdést, a hangom úszott a gúnyban. – Sean küldött egy fenyegető üzenetet, Lily-t másnap megtámadták. Ezen nincs mit félreértelmezni. Megtörtént. Szerencsénk volt. De lehet, hogy legközelebb már nem lesz. Szóval... légy szíves, ne hozd többé szóba az üzenetet!

Awakening 1. - ÉbredésWhere stories live. Discover now