" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Úgy éreztem, szétzúztak. Mind belülről, mind kívülről.
Az a lány zúzott szét,
az a lány tett tönkre,
akit a világon a legjobban szerettem.
Akiért gondolkodás nélkül meghaltam volna.
Aki többet ért számomra, mint a saját életem.
De Ő ezt nem érezte. Nem érezte át az érzéseimet. Nem hitte el őket.
Lily az összeesés szélén állt, a karjai arra szolgáltak, hogy ne hulljon teljesen szét, a haja félig eltakarta az arcát, a hajgumija az én zsebemben volt. Sírt, már vagy 10 perc egyfolytában sírt, szinte fuldoklott a könnyeiben. Talán a hányás közelében is járt. Nem tudtam teljesen átélni az Ő belső érzéseit. El voltam foglalva a saját szétesésemmel.
Oda akartam lépni hozzá, de az a két méter távolság hirtelen óriásinak tűnt. Nem voltam benne biztos, hogy meg tudok mozdulni anélkül, hogy összecsuklanék.
Ekkor fordított hátat nekem. Elment.
Anélkül, hogy visszanézett volna. Otthagyott.
Én, pedig azt hittem, hogy soha többé nem fogok tudni megmozdulni.
Abban a negyed órában, mikor ott álltam, miután Lily elment, sok minden végigfutott az agyamon. Egyik sem volt épeszű gondolat. Be akartam húzni egyet Luke-nak, Carter-nek, még saját magamnak is.
Saját magamnak a leginkább.
Hogy lehettem ennyire vak? Hogy nem vettem észre, hogy kétségei vannak? Az a mondat jutott eszembe, amit korábban az anyám és Carter szájából is hallottam.
Valami elterelte a figyelmemet. És rádöbbentem, hogy ez igaz is volt. El voltam foglalva a saját boldogságommal, meg azzal, hogy kiderítsem, hol van Sean. Nem figyeltem oda az Ő érzéseire, pedig könnyebben értettem meg Lily érzéseit, mint az enyémeket.
Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy ez nem igaz szerelem, beleröhögök a képébe. Nem tudtam elképzelni ennél igazibbat.
Talán minden kívülállónak igaza volt. Még a bátyámnak is. Talán tényleg túl gyorsan haladtunk. Lassan kellett volna belelépnem az életébe, randizgatnunk kellett volna, mint az átlagos emberek. Talán – de csak talán – akkor elmondhattam volna neki, hogy mi vagyok. De a Sors közbeszólt. Az a francos Sors. A Sors hozott össze minket, de a Sors küldte rá Lily-re Sean-t.
Istenem, hogy én mennyire nem értem a nagyobb erőket!
Eszembe jutott, hogy Lily mit suttogott maga elé. Legyen vége! Fájt neki.
