" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szívem kihagyott egy ütemet. Kettőt.
Csak azon járt az agyam, hogy mekkora idióta vagyok, hogy a klubba vittem Lily-t. A tekintetem menekülőút után kutatott. Ki kellett vinnem onnan.
Carter a szekrényből kapkodta ki a fegyvereket. Messziről láttam, hogy az ujjai remegnek, az íjak majdnem kiestek a kezéből. Magamtól is tudtam, hogy évek óta nem harcolt.
Luke kezébe egy számszeríjat dobott, az enyémbe, pedig egy sima íjat. Ezek voltak a leggyakrabban használt fegyvereink. Amikor kisebbek voltunk, Carter tanított meg helyesen célozni. Akkoriban imádta csinálni.
- Hányan vannak? – kérdezte Carter Luke-tól, aki már kihajolt az ablakon, hogy felmérje a terepet. Hallottam, hogy igyekszik, hogy ne remegjen a hangja.
- Nem látom rendesen a tömegtől, de tízen biztosan. És ezek csak az őrszemek – Luke visszatért az ablakból, majd lövéshez készítette elő a számszeríjat.
- Sean ott van? – kérdeztem.
- Ő már valószínűleg minket keres – Carter felhorkantott Luke kijelentésére, majd utasításokat adott a Sárkányok Háza őreinek. Ő is tudta, hogy senkinek nem szabadott meglátnia a démontanoncok szürkés szárnyait és hihetetlen erejét. Nem voltunk mágusok, nem tudtuk kitörölni az emberek emlékezetét egy csettintéssel. Carter is – ahogyan mi is – tudta, hogy nekünk, hármunknak kell végeznünk a támadókkal.
Magam felé fordítottam Lily-t. Az arca az átlagosnál is sápadtabb volt, egész testében remegett, a szemeibe könnyek gyűltek. Átéreztem a félelmét. Sean a legutóbb majdnem megölte. Mindketten biztosak voltunk benne, hogy ha ezúttal a kezei közé kaparintja Lily-t, nem fogja életben hagyni.
- Figyelj ide – a kezeim közé fogtam az arcát és próbáltam elég magabiztos lenni, ahhoz, hogy legalább egy kicsit megnyugtassam. – Ne tévessz minket szem elől. Ha nem is léphetsz kapcsolatba velünk, maradj látótávolságban. Menj a kocsihoz! Utánad megyek, amilyen gyorsak csak tudok.
- Alice majd kiviszi innen – mondta Carter, mire a husky rögtön Lily lába mellett termett. A kutya számtalan alkalommal mentett már meg minket. Teljes bizalommal bíztam rá a barátnőmet. Lily csak bólogatni tudott, miközben az őrök a hátsó ajtó felé terelték. Nyeltem egyet, amikor Lily visszanézett rám az ajtóból. Bólintottam egyet, hogy tudja, biztos vagyok a dolgomban.
Miután eltűnt a szemem elől, rájöttem, hogy mennyi mindent kellett volna még mondanom neki. Az is megfordult a fejemben, hogy meg van az esélye, hogy utoljára láttam.
El kellett volna mondanom, hogy mennyire szeretem. Hogy minden rendben lesz. Hogy ne aggódjon miattam. Hogy ne veszítse el a hitét bennem.
- Ashton! – a bátyám kiáltására elfordítottam a fejemet a bezárt ajtóról és ránéztem a barátaimra.
