" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minden szerelemért áldozatot kell hozni. Megvan az ár, amit fizetned kell, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.
Azt hiszem, én megtaláltam az áldozatomat.
Az öregedés újra és újra lyukat ütött az életünkbe, és még inkább, a szívembe. Hiába ígérte meg Ashton, hogy talál rá megoldást, már nem hittem abban, hogy lehet megoldás. Megoldás bármire.
Ezért is reménykedtem egy kicsit abban, hogy terhes vagyok. Hogy talán, ha meghalok, Ashton-nak lesz egy emléke rólam. Ami mindig emlékeztetni fogja, hogy ki voltam, mi voltam. Bár ezekre a kérdésekre, még én sem tudtam a választ.
Egy kis szőke gyerekben tovább éltem volna.
Most azt gondolhatjátok, hogy túl kemény vagyok magammal, meg, hogy kínzom saját magam. Mondjuk úgy, mazochista alkat vagyok és voltam világéletemben. De nem éltem volna túl, ha álomvilágban élek, hogy elhiszem, minden jóra fordul egyszer. Mert olyan nincsen, hogy minden jó, hogy minden tökéletes. Az lehetetlen.
Tudtam a tényeket, vagy legalábbis, elég valószínűséggel ki tudtam őket találni. A jövőm elég nyilvánvaló volt. Még akkor is, ha csak én láttam.
______________
Az este további részét a belvárosban töltöttünk. Vacsoráztunk, a fiúk iszogattak. Ezt értsétek úgy, hogy amennyi piát ők megittak, annyitól más már régen alkoholmérgezést kapott volna. Carter elmagyarázta, hogy a nephilimek nem képesek úgy igazán berúgni. Azt mondta, hogy ahhoz fel kéne inniuk egy nagyobb kocsma egész készletét. Luke rögtön rávágta, hogy próbálják ki, de nem akartak még nagyobb feltűnést kelteni, mint egyébként.
Sokszor érzékeltem, hogy a kívülállók úgy néznek rám, hogy „szegény kislány, biztos borzalmas neki". Így megmutattam az embereknek, hogy boldog vagyok a nephilim fiúkkal. Nem húzódtam el Ashton ölelésétől, a csókjaitól sem, csak akkor, amikor Carter és Luke szalvétával dobáltak minket. Együtt nevettem velük, azt az énemet mutatva, aki még mindig azt hitte, hogy minden rendben van, a világ legjobb barátai/testőrei veszik körül, akik már normált képeztek az életében. Ez a lány nem élte át azt, amit én. Ez a lány lettem volna, ha csak úgy találkozom Ashton Hill-lel.
Hamar elaludtam, amikor visszaértünk a szállodába, a fiúk még akkor kezdtek igazán tivornyázni, de szerencsémre olyan fáradt voltam, hogy az agyam gonosz gondolatai teljesen elnyomták a hangjukat.
Hajnali kettő körül ébredtem fel és akkor már Ashton mellettem feküdt, pehely könnyen simogatta a karomat, álmában, néha az ujjai áttértek a hasamra, mintha valóban lenne ott valami. Olyan közel bújtam hozzá, amennyire csak tudtam, hogy ne bőgjem el menten magam.
