" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A pillantásom végigszaladt Ashton-on. Rögtön összeszorult a gyomrom, a torkom, tulajdonképpen az egész testem. Csípték a szemeimet a könnycseppek.
Tudja – futott végig az agyamon rögtön, amint belenéztem a szemébe.
De mindegy volt. Az öregedési probléma az agyam hátsó felébe került. Ashton jelenléte elfeledtette velem. És ez a felejtés jó volt.
Az ajkai szeretetteljes mosolyra húzódtak és ez, mintha még nagyobbá vált volna, amikor meglátta, hogy az Ő pulcsija van rajtam.
De még mindig ott toporogtam a bejáratnál. Az út autómentes volt, ahogyan az egész környék is. Szombat délelőttönként a kutya sem jár Carber belvárosában. Mintha az egész város elnéptelenedett volna. És ez még jobban előhozta Ashton tökéletes kisugárzását.
A harag és a kételkedés hirtelen eltűnt az agyamból. Csak a csókjaira vágytam.
Elrugaszkodtam a járdáról, végigszaladtam az úton és a karjaiba zuhantam. Nem engedtem, hogy bármit is mondjon, ami előhozta volna a szörnyű gondolataimat. Megcsókoltam, de olyan hevesen, mint még soha azelőtt. Lábujjhegyre álltam, hogy át tudjam karolni a nyakát, hogy bele tudjak túrni a hajába, miközben még mindig egymás ajkait ízlelgettük. Alig kaptam levegőt, amikor kihúzta a hajamból a gumit, hogy Ő is bele tudjon túrni az én hajamba. Az egyik keze a hajamban volt, a másik a nyakamtól lefelé indult és a derekamnál állt meg. A mellkasunk összeütődött, belekapaszkodtam, hogy soha ne engedjen el. Az előző este volt a kezdet, ez, pedig az utántöltés. Mint a drogosnak a napi adagja.
Ashton megfordított és felültetett a Jeep motorháztetőjére. Ahogy a lábaimat a dereka köré csavartam, az ajka úgy haladt lefelé, a nyakamra.
- Kimerítjük a közszeméremsértés fogalmát – suttogta szinte a bőrömnek. Elnevettem magam.
- Fogd be és csókolj! – mondtam erre én, és újra közel húztam magamhoz, hogy eleget tegyen a kérésemnek.
Ashton válla fölött, viszont megláttam Carter irodájának az ablakát. A fiú ott állt az ablak mögött, minket nézett.
Ekkor jutott újra az eszembe az öregedés. A méreg megtöltötte az ereimet.
Eltoltam magamtól Ashton-t. Először furcsán nézett rám, aztán meglátta, hogy már nem mosolygok, és ahogyan belenézett a szemembe, láthatta, hogy az sem mosolyog többé. A lábaim elernyedtek a dereka körül, a kezeim visszaestek a combomra. De Ő még mindig az arcomat fogta a kezében. Ezért nem tudtam lepattanni és elszaladni, minél messzebb tőle.
- Tudom, hogy Luke elmondta neked – jelentette ki egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mit is gondoltam? Hogy Luke nem fogja elmondani az öccsének, hogy mit kottyintott el a barátnőjének, aki eleve olyan labilis természetű, mint, akit az elmegyógyintézetben kezelnek? Ezt te sem gondoltad komolyan, Lily.
