" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
L I L Y
________________________
Már éjfél felé járt az óra mutatója és az időjárás is elkezdett hűvösebb lenni, ebből a táncoló nephilim sereg nem vett észre sokat, szinte az összes ember kezében ott volt az a bizonyos piros pohár. De mivel én se forróvérű, se részeg nem voltam, ezért muszáj volt ruhát cserélnem.
Az egyik vendégszobában pakoltunk le, én, pedig rögtön fogtam a cuccomat és beballagtam a szobából nyíló fürdőbe. Naivan azt hittem, hogy elég érettek vagyunk ahhoz, hogy ne csukjam be magam után az ajtót. De, amikor lecsúsztattam a vállamon a ruhám pántját, hallottam, hogy az ágy, amin Ashton ült, megreccsen és a rajta ülő ember fészkelődni kezd rajta.
Félig leengedett vállpántokkal hajoltam be a szobába és az ágyra dobtam a farmerkabátomat, egy dühös pillantást lövellve Ash felé. Egy vigyorral válaszolt, mire megforgattam a szememet és visszaléptem a fürdőbe. Hátat fordítottam az ajtónak, gondolva, úgy biztos jobb lesz. Megfogtam a ruhám alját, miután kibújtam a szandálomból és áthúztam a fejemen. Az ágy még egyszer megreccsent. Lecsaptam a ruhámat a szennyes kosárra és felmorogtam.
- Szeretlek, de, amikor leselkedsz, ki tudnálak nyírni! – mondtam teljes őszinteséggel, amikor megráztam a táskámból kivett felsőmet.
- Hé, ilyenkor is az őrangyalod vagyok! – háborodott fel Ashton.
- Igen, de amiktől most meg kell védened azok a porcicák, mert Carter nem nagyon szeret takarítani! – szóltam vissza és mielőtt felhúztam volna a pólómat, felé fordultam, nem is törődve azzal, hogy fehérnemű van csak rajtam. – Szem becsuk!
Folyamatosan rajta tartottam a szememet, amikor felöltöztem, hogy még véletlenül se nyissa ki a szemét. Begomboltam a nadrágomat és felhúztam a zoknimat, majd halkan visszamentem a szobába, felvenni a teniszcipőmet. Elé álltam és lehajolva, finoman megcsókoltam.
- Gyere, menjünk! – hajoltam el tőle és megragadtam a kezét, hogy felállítsam.
Az óceánparti ház hátsókertjében továbbra is dübörgött a zene, a tömeg viszont már nem ugrált, de úgy tűnt, hogy a pia valamilyen kifogyhatatlan forrásból táplálkozik. Aztán eszembe jutott, hogy az egész buli „felbujtója" egy bár tulajdonosa.
Ez az ember éppen egy cigibe szívott bele és felállt az emelvényre, ahonnan a megérkezésünkkor lerángattuk. Lejjebb tekerte a hangerőt, majd lenémította, a tömeg, pedig felé fordult. Carter szívott még kettőt, majd kifújta a füstöt. Éppen egy ilyen pillanatot sikerült megörökítenem a telefonommal, hogy majd ezzel zsaroljam a tudóspalántát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
