" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Akarod, hogy segítsek? – csütörtök este volt, én, pedig a garázsban ugráltam, hogy elérjem a szekrény tetején lévő bőröndöt. A garázsajtó nyitva állt, Ashton a terepjárón támaszkodott és onnan bámulta a szenvedésem.
- Nem, meg tudom oldani – minden egyes szó után lihegtem egyet, mintha lefutottam volna 5 kilométert egyhuzamban.
- Miért akarsz már ma este pakolni? – kérdezte Ashton, miközben én egy újabb ugrás alkalmával elértem a bőrönd szélét.
- Mivel holnap este beköltözöm hozzátok és szombat hajnalban, már repülünk is New Orleansba, muszáj ma bepakolnom – és elértem a bőröndöt, már húztam is le a szekrény tetejéről. – Ja és holnap még egy kémia dolgozatot is meg kell írnom, szóval...
Próbáltam nem gondolni a kinyitott kémiakönyvemre a nappaliban, épp eléggé örültem, hogy Ashton félbeszakította a reménytelen tanulásomat.
A másik dolog, ami másnap esedékes volt, nem tudott kimenni a fejemből, mivel Maia folyamatosan emlékeztetett rá. A tavaszi bál. Azzal nyaggatott, hogy hozzam fel a témát Ash-nek, úgysem fog nemet mondani, meg ilyesmi. De mivel nyúl voltam, nem fűlött a fogam ahhoz a bizonyos kérdéshez.
A hétköznapi dolgok valamiért nem illettek már bele az életembe. 3 jó nephilimet ismertem, 1 rossz nephilim vadászott rám, a barátom anyja angyal volt valaha, az egyik legjobb barátom apja arkangyal. Az életem már nagyon távol állt a normálistól.
Felcipeltem a szobámba a bőröndömet, majd nagyot nyújtózkodva mentem vissza a nappaliba, ahol Ashton már várt rám. Lebiggyesztett szájjal vágtam le magam a kanapéra és ráhajtottam a fejemet a vállára.
- Mi van Luke-kal? – nem találkoztam a héten az idősebb Hill fiúval, pedig sok időt töltöttem náluk. Száműzte saját magát a pincébe. Ellenben... néhány órát Carterral töltöttem, a Samuels házban berendezett edzőteremben, ahol felügyelhettem az újrafejlődését. Persze, amikor éppen nem hunytam be a szemeimet, mert féltem, hogy elvéti a célpontot.
- Luke a múlt héten... találkozott Georgie őrangyalával – mondta lassan Ashton, mire felkaptam a fejemet a válláról.
- Csak így? És mi történt? – ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Az angyal figyelmeztette Luke-ot, hogy ha még egyszer meglátja Georgie közelében, aki nem az Ő területén van és nem is az Őrzője, fel fogja jelenteni Őt az arkangyaloknál – magyarázta Ashton, mire felszisszentem.
- Megteheti? – kérdeztem vissza.
- Meg. Luke-ot nem rendelték még senkihez. És tudod milyen Luke. Nem bírná ki, hogy ne csináljon semmit. Még akkor is Georgie-hoz menne, ha lenne még a közelében 3 másik őrangyal – Ashton megsimította a hátamat, amikor meglátta, hogy feszült lesz az arcom.
