A kamera mögött || ✔️

16.

2 hét. Ennyi telt el azóta, hogy ismét "szabad" lettem, vagyis véget vetettem ennek az egész katyvasznak. Nagyjából.

Marcit ignoráltam amennyire csak lehetett, Izáékról nem vettem tudomást, ami többnyire nem jelentett kihívást. Meg se hallottam, hogy amerre elmentem ott összesúgtak a hátam mögött. Egyszerűen csak továbbléptem. Viszont ez az egész folyamat csak akkor lesz teljes, ha bejelentem a "szakítást", amit elfelejtettem megtenni. Most, hogy szándékosan vagy teljesen véletlenül nem szóltam a többieknek, azt nem tudom. Szerintem mélyen, de tényleg rohadt mélyen, azt reméltem, hogy Áron lép, de mivel ez nem következett be, így a napjaim a szakítás pontos részleteivel kitalálásával zajlottak. Mikor? Hol? Miért? Ezekre a kérdésekre kellett választ adnom, de egyszerűen nem ment. Kell hozzá Áron is, hiszen az kicsit se lett volna feltűnő, ha mindketten másik sztorit adunk be. Ezért kénytelen voltam felhívni.

- Mit akarsz? - szólt bele. 2 hete nem hallottam felőle, ennyi ideje nem hallottam a hangját, most pedig, mintha tűzijátékok hada robbant volna fel bennem, olya érzés töltött el.

- Khm...neked is szia - vakargattam a tarkómat. Ezek alapján nincsen túl jó kedve.

- Mit akarsz? - ismételte magát nagyon kedvesen.

- Beszélnünk kellene.

- Nem érek most rá - hallatszódott fel egy dudálás a háttérben.

- Csak nem buliba mész? - tippeltem, mert péntek késő délután révén kitelik belőle.

- Nem. Úszóversenyem van, de rohadtul örülnék neki, ha nem lenne ekkora dugó - morogta.

- Jaj, tényleg - jutott eszembe, hogy nem is olyan régen még említette. - Akkor mindegy.

- Most már mondjad, hogyha felhívtál.

- Előbb azt említetted, hogy nem érsz rá - emlékeztettem.

- Még nem értem oda.

- Okéééé - nyeltem egyet. Kissé kiszámíthatatlan. - Mi legyen a sztori?

- Milyen sztori?

- Na vajon milyen sztori? Hogyan és miért szakítottunk - forgattam a szememet.

- Most ez annyira fontos? Mondj valamit - hagyta rám.

- Nem lehet, mert ha Lia rájön állcsúcson fog vágni. Ugyanaz a történet kell - ragaszkodtam a felálláshoz.

- Jó - adta meg magát. Hmmm, egy könnyen ment. - Akkor a verseny után várj meg és megbeszéljük.

- De én nem megyek a versenyedre - tájékoztattam a dolgokról.

- Most már pedig fogsz - nyomta ki a hívást és utána már elérhetetlen volt. Remek. Kényszerített rá, hogy elmenjek arra az elcseszett versenyre.

- Nem hiszem el - motyogtam magam elé. Még mindig rá tud szedni a hülyeségeire.

- Szia Lia, hol vagy? - szorítottam a mobilt a vállammal a fülemhez, miközben a gardróbban keresgéltem.

- Hogy ityeg a fityeg Kamikám? - kérdezett vissza túlságosan szórakozottan. Ha engem kérdeztek, nem szeretném megtudni, hogy mégis mitől lett ennyire feldobott, pedig egész nap úgy mászkált suliban, mint valami élőhalott.

- Mentek ma az uszodába? - érdeklődtem.

- Minek?

- Áronnak versenye van, ergooo Csonginak is - kaptam ki bordó garbót, mellé pedig egy fekete magasderekú farmert. Hmmm...megteszi.