A kamera mögött || ✔️

4.

- De legyél bekapcsolva, hogy el tudjalak érni - bökdöstem Lia vállát, az aulában állva.

- Nekem az mégis miért jó?

- Ne csináld már. Tudod jól, hogyha zavarban vagyok, akkor elkezdek össze-vissza beszélni, ami tök kínosra veszi ki magát - járt a lábam folyamatosan, mert bennem volt az ideg.

Ugyanis tegnap este Marci SMS-e után a párnába fúrtam a fejemet és abba üvöltöztem, majd Dalma addig dobált a papucsommal, míg vissza nem írtam neki, hogy oké, benne vagyok. Szóval hogyha ma elszúrom az az Ő hibája.

- Például mint most?

- Igen, mint most - fújtattam.

- Kamikám, nyugavér. Minden a lehető legnagyobb rendben lesz - fordította komolyra a szót.

- Te ezt honnan tudod?

- Ne idegesíts már fel. Te is tudod, hogy álmaid randija lesz - kacsintott rám.

- Hát...nem is tudom - harapdáltam a számat.

- Akkor gyorsan kapd össze magadat, mert ott jön Marcellito - mosolyodott el.

- Nem, nekem ez nem megy - ráztam meg a fejemet.

- Azt akarod, hogy Dalma megverjen? Mert ha nem, szerintem jobban teszed, hogyha megerőlteted magadat és elmész.

- Sziasztok - lépett oda hozzánk Marci.

- Helló - varázsoltam magamra egy vigyort.

- Mehetünk vagy még várjunk egy kicsit?

- Én már itt se vagyok - tette fel védekezően a kezét. - Kapd el a tökeit Kamikám - súgta a fülembe.

- Dugulj el - szórtak szikrát a szemeim és nagyon reméltem, hogy ezt nem hallotta meg Marci.

- Csak átvitt értelemben értettem, habár a valós megoldás se rossz - tűnődött el.

- LIA - löktem meg.

- Csak oldom a hangulatot - komolyodott el.

- Hát, nem sikerült. Mehetünk - szóltam Marcinak, mielőtt Lia még jobban felidegesít.

- Akkor mondom mi van ember normális vagy. Fel tudod ezt fogni, hogy rossz pályára ment? - kérdezte Marci tőlem a cukrászdában ülve nagyban sztorizgatott fogalmam sincs kiről, mert ott elvesztettem a fonalat, hogy valami Csanád miatt kaptak ki a paintballban, mert egy áruló köcsög. Vagy valami ilyesmi.

- Nehezen - támasztottam a fejemet az asztalra könyökölve.

- Ugye? Én is alig tudtam, pedig így volt - kapott be egy falatot a sütijéből.

- Hmmm - próbáltam megerőltetni magamat, hogy grimaszoljak, mert az különösen vette volna ki magát.

- Most mesélj valamit te - realizálta, hogy engem pont nem érdekel az, hogy mennyire egy balfasz az a Csanád tag.

- Mire vagy kíváncsi?

- Tudod mi tűnt fel nekem? Hiába vagy népszerű a neten, te sose jársz találkozóra, nincs szponzorált tartalmad, tulajdonképpen nem szervezel semmit se. Miért?

- Nem pont erre a kérdésre számítottam - ismertem be. - Nem ezért csinálom, amit már a legelején ki is kötöttem. Nekem ez egyfajta unaloműzés. Én meg is mondom, hogyha nincs időm, ötletem nem fogok videót felvenni, feltölteni, mert tudom, hogy nem leszek rá büszke és csak szégyellni fogom. Miért nem járok találkozókra? Elvileg virtuálisan mindenhol ott tudok lenni, nem is tervezem, hogy szervezek vagy szerveztetek egyet. Persze, ha találkozik velem valaki, nem fogom elküldeni, mert nem tartom magamat nagynak azzal, hogy páran kíváncsiak arra, hogy hogyan égetem magamat. A szponzorált tartalomról meg mindenkinek más a véleménye. Nem nincsen, nem volt és nem is lesz. Lehet azoknak nagy lehetőségek rejlenek, akiknek ez a munkájuk, de én mindig is csak hobbiként fogok rá tekinteni. Nem ezzel fogok örökké foglalkozni, ezért az életem csak kis részét tölti ki - magyaráztam.