A kamera mögött || ✔️

14.

- Khm - húzódott el Áron, nekem meg a pofámről égett le rendesen a bőr.

- Asszem, kimegyek egy kicsit. Tényleg fülledt a levegő - mondtam és a válaszát meg se várva, úgy ahogy voltam kisietttem, már amennyire a cipőm engedte.

Kint, már nem volt ott Lotti, pedig reménykedtem benne. Rajtam kívül csak a bagósok ácsorogtak, de nem zavart a jelenlétük, hiszen végre kaptam levegőt. Nem tudom, hogy mi ütött belém az előbb, de ezt nagyon gyorsan abba kell hagynom. Nem szerethetek bele Áronban. Egyszerűen nem. Kénytelen leszek a bunkó Kamillát alakítani, mert akkor nem fog eszébe jutni ilyen kis akció. Úristen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy majdnem megcsókolt. Azt meg pláne nem, hogy én meg vártam rá. Influenza. Csakis az lehet a háttérben, más nem.

- Csak nem kidobott a pasid? - jelent meg egy nem kívánatos személy.

- Húzz a francba - tanácsoltam Marcinak.

- Ez csak egy egyszerű kérdés volt. Nem kell rögtön nekem ugrani - tette fel a kezét ártatlanul. Itt az a gond, hogy ő marhára nem az.

- Nem érdekel. Mit akarsz? - tértem rá a lényegre.

- Csak láttalak kirohanni, gondoltam megnézem, hogy mi van veled, ha már Áron nem képes rá - ült le mellém a gátra, mire én reflexből arrébb húzódtam.

- Szerinted én meg ezt pont elhiszem - forgattam a szememet.

- Hiányzol Kami - mondta halkan.

- Na jóóóó. Hagyjál békén - álltam fel, hogy itt hagyjam. Ha van rosszabb helyzet, mint Áronnal kettesben lenni, akkor az Marcival kettesben lenni.

- Figyelj - kapta el a karomat és mintha nézegetett volna valamit a hátam mögött.

- Nem - téptem ki a karomat a szorításából.

- Csak hallgass meg.

- Hányszor hallgattalak már meg? Annyi bőven elég volt - fintorogtam már a látványától.

- Utoljára akkor - kérte.

- Nem vagyok rád kíváncsi. Mit nem értesz meg ezen? - kiabáltam.

- Márpedig meg fogsz hallgatni - váltott stílust.

- Kamilla? - hallottam meg Áron hangját, mire odakaptam a fejemet.

- Már csak ő hiányzott ide - morogta Marci.

- Na, ide figyelj. Jól vésd az eszedbe, mert többször nem fogom elmondani. Leszállsz rólam, mert kurvára nem érdekel, hogy mi van veled, meg te mennyire sajnálod. Elkap a hányinger, akárhányszor csak meglátlak. Sőt, elég a nevedet hallanom - tört ki belőlem, ami eddig mélyen szunnyadt.

- Azt hiszed, hogy te így beszélhetsz velem?? Kinek hiszed te magadat? - rángatott, mire én lekevertem neki egy pofont.

- Szerintem ezt te nem gondoltad komolyan - jelent meg Áron a hátam mögött.

- Annyira szánalmasak vagytok mindketten. Komolyan azt hiszed, hogy melletted fog pár hónapnál tovább maradni?
Ugyan már. Te meg, hogy nem azért van csak veled, hogy elfelejtsen engem? - röhögött fel kínosan.

- Te meg komolyan azt hiszed, hogy nem töröm be a képeket, ha nem húzol el innen? - rángott meg Áron állkapcsa.

- Állj. Én töröm be az arcát, nem te - kötöttem ki.

- Szerintem ezt ne most beszéljük meg - vetett rám egy jelentőségteljes pillantást.

- Tényleg ezt a ribancot akarod? Tessék, megtarthatod, de valamit még kipróbálnék rajta - vigyorodott el gonoszan, majd a száját az enyémre tapasztotta. Reflexből ellöktem, valamint Áron is azt tette, velem egyidőben. A lábam pedig lendült és célba vette a szerszáját. Ha azt mondják, hogy az aki mások fájdalmát élvezi, akkor az szadista. Akkor én most mi vagyok? Mert ez sokkal több volt annál, hogy élveztem.