A kamera mögött || ✔️

17.

- Bizos ne vigyelek el titeket? - ajánlkozott apa, miközben a sportcipőmet kötögettem be. Egy kellemes késő áprilisi hétvégén jobb dolog nincs is, hogy elmenj egyet sátrazni a barátaiddal. Igazából annyi kedvem volt az egészhez, mint a bioszhoz, ergo semmi, de Lia kényszerített rá. Azt tudni kell, hogyha pont Lia kényszerít valamire, abból nem tudsz kijönni, egyszerűen csak végre kell hajtani. Ilyenkor ő a nagyfőnök.

- Nem kell. Kálmán kivisz minket a birtokra - kaptam a vállamra a táskát.

- Aztán csak óvatosan. Habár ott lesz Áron, majd ő megvéd téged a vadállatoktól - tűnődött el.

- Apa. Ha Majoros meglátna egy hiúzt mondjuk szerintem először azt hinné, hogy egy dagatt macska - forgattam a szememet.

- Ne nézd már szegény fiút ennyire idiótának - csóválta meg a fejét, miközben egy dudaszó hallatszódott kintről.

- Nem tehetek róla, ha egyszer az - tártam szét a karomat hitetlenül.

- Jaj, Kamilla. Olyan vagy, mint nagyanyád.

- Tudom. Túl nagy hatással volt rám. Megyek tényleg, mert Kálmán itthagy a végén - morogtam. Lia és Dalma apjából kitelik, már nem egyszer futottam a kocsijuk után, hogy vegyenek fel, mert egyszerűen türelmetlenek.

- Mondd meg neki, hogy akkor ma este grillparti lesz.

- Chh...kiteszem a lábamat és ti máris ünnepeltek? - pislogtam nagyokat.

- Kamilla - mentes napot kell tartanunk - magyarázta.

- Istenem - sóhajtottam. - Szia, apa. Majd jövök holnap valamikor.

- Aztán vigyázzatok egymásra.

- Apaaaa. Erik szüleinek a területén leszünk. Olyan mintha a kertbe mennénk. Mondjuk egy kicsit nagyobb kertbe - képzeltem el magam előtt a méreteket.

- Szevasz Robi - intett Kálmán apának.

- Este akkor jöttök ugye? - hajolt be apa a kocsi anyósülésének az ablakán.

- Ki nem hagynám. A sört aztán hűtsd be.

- Ne vicceljünk már. Langyosan nem iszom - nevetett fel apa, amit Kálmán is követett.

- Apaaa, nem megyünk? - nyávogott Lia az első ülésről.

- Milyen kis türelmetlen valaki - pillantott rá a lányára, aki a szemével ölni tudott volna.

- Menjünk már. Sose fogunk odaérni - szólt közbe mellőlem Dalma.

- Apa, menj be - utasítottam apámat, mert ezek ketten akár órákig képesek lennének mulatozni.

- Mégis mit fogtok ti ott csinálni? - érdeklődött Kálmán, amikor már kifordultunk a megfelelő irányba.

- Amit itthon. Semmit - forgattam a szememet. Mondjuk azért a semmitől jóval többet, mert ahol ott van Lia, Dalma meg én, semmi sincsen nyugodt körülmények között.

- És ha mondjuk WC-re kell mennetek? Szabad pisilés? Vagy ha nagy dolog? Akkor a fák között? - faggatózott.

- Ajjj apa, hogy miért nem tudsz rám egy kicsit se figyelni. Erikék szőlőbirtokán leszünk, ahol van egy kis vendégház, azoknak, akik szeretik a természetet, ki szokták venni. Így annak a kertjében leszünk, ha esik akkor be tudunk oda menni. De ezt tegnap is elmondtam neked - sóhajtotta Dalma.

- Mikor? És én mit csináltam akkor?

- Szerintem meccset néztél - tűnődött el Dalmika.

- Mindent értek akkor. Olyankor hozzám se szólj, úgyse jegyzem meg, hogy mit beszélsz. Kik is mennek? - kérdezősködött Kálmi tovább. Még a végén az én fejem fog ezektől megfájdulni.