A kamera mögött || ✔️

21.

- Nem biztos, hogy ez jó ötlet - vakarta a tarkóját Áron, miközben kikaptam egy hosszú nadrágot. Hiába van kint jó idő, én majd szétfagyok, mert hőemelkedésem van. Ki az a szerencsétlen aki júliusban megfázik??? Hát, persze, hogy én.

- Miért? - kérdeztem 2 köhögés közben.

- Néztél tükörbe? - fordította felém az első kameráját. Hát, tényleg nem festettem valami bizalomgerjesztően. A szemem alatt méteres karikák húzódtak, az orrom kissé piros volt a sok orrfújástól, a szám meg ki volt száradva.

- Lehet nem festek valami fényesen, de megígértem, hogy elmegyek a grillezésre - kaptam fel az asztalomról a 100-as papírzsepimet.

- Tudom, hogy Dalma miatt akarsz elmenni - figyelte minden mozdulatomat, mintha arra várna, hogy megszédülök és elkaphasson.

- Is. Miatta is - javítottam ki.

- Te nem vagy normális. Ilyen állapotban én nem mászkálnék - ellenezte a döntésemet, ahogy az elmúlt 20 percben tette.

- Jól vagyok - erősködtem. Igazból, lófaszt. Rohadtul nem voltam jól, szédültem, fájt a fejem és fenn állt annak is az esélye, hogy bármelyik pillanatban bealudhatok.

- Annyira makacs vagy, de ha holnapra még szarabbul leszel, én szóltam neked - fújtatott.

- Nem leszek - vágtam rá zsigerből.

- Nem örülök neki, hogy elmész - kapott el anya az előtérben.

- Jól vagyok - ismételtem magam már megint.

- Én is mondtam már neki, hogy maradjon, de hajthatatlan - állt Áron anyám oldalára. De jó lenne, ha tudnám, hogy ők mióta vannak ellenem.

- Legalább kettőtök közül neked van egy kis józan eszed, adhatnál Kamillának is egy kicsit belőle - oltott be anyám egy pillanat alatt.

- Én is szeretlek - feleltem gúnyosan, ami nagy kár volt, mert elkapott a köhögőroham.

- Vedd le a cipőd nem mész így sehova - ment át anyám Terminátorba.

- De anya!!!!!! - kerekedett el a szemem.

- Nem érdekel, előbb is majdnem elhánytad magad a köhögéstől. Ha annyi eszed volt, hogy tegnap este az esőben sétáltassátok Liával a kutyát, akkor viseld is a következményeit! - mondta. - Nem is bánnám, hogyha az a dög elpatkolna innen.

- Ne mááárrrrr - szenvedtem. Tipikus anya-lánya veszekedés.

- Vigyázok majd rá és hogyha úgy látom, hogy ettől jobban hasonlít egy zombira, hazahozom - szólt közbe Áron.

- Legyen - adta be a derekát.

- Ez az - ugráltam.

- Csakis Áron miatt engedlek el - nézett rám unottan.

- Egy mondatot mondott összesen - forgattam a szemem.

- De az meggyőző volt - simította meg Áron vállát, aki csak győztesen vigyorgott.

- Én csak az tudok lenni - fényezte magát.

- Hogyne, csakis. Mehetünk? - kérdeztem tőle.

- Persze - kapta elő a kocsikulcsot a zsebéből. Mondom, hogy el fog lustulni egyszer és nem fog mással járni csak a kocsival.

- 10-re itthon vagy - szólt utánunk anya.

- Jó - sóhajtottam.

- Be bírsz mászni a kocsiba, vagy betoljalak? - gúnyolódott Áron, mert látszott rajtam, hogy nincs sok erőm.