A kamera mögött || ✔️

8.

- Ez a környezet már megfelel? - dobtam le a táskámat a cukrászdában, ahová eljöttünk Áronnal.

- Hát jobb, mint az előző. Nem szívesen beszélek úgy, hogy közben az exem árgus szemekkel figyel - magyarázta.

- Pedig én biztos vagyok benne, hogy már volt olyan szituáció is - jelentettem ki.

- Volt már - adott igazat nekem. - Kicsit kellemetlen volt.

- Hát azt meghiszem.

- Mit kérsz? - vette elő a tárcáját.

- Tessék? - pislogtam nagyokat.

- Mit kérsz? - ismételte meg a kérdését, mire ne már nyitottam volna a számat, hogy tiltakozzak, de félbeszakított. - Nem érdekel az a duma, hogy majd kifizeted magadnak, mivel ez az én ötletem volt, így én állom.

- Szokatlanul nagylelkű lettél. Mit akarsz? - sejtettem egyből rosszat.

- Akkor egy forró csoki - hagyta figyelmen kívül az észrevételemet. Szóval akart valamit.

- Kávé - javítottam ki.

- Igen, az - csettintett egyet, én meg csak a fejemet megrázva figyeltema, hogy elmegy rendelni.

A telefonomat elő szedtem, hogy addig se nézzek ki szerencsétlenül, aki egyedül ücsörög és rászántam magamat Marci üzeneteinek elolvasására.

Marci: Ne haragudj a pénteki miatt, csak elgurult az agyam.

Marci: Légyszíves válaszolj. Nem gondoltam komolyan.

Marci: Megértem, hogy fújsz rám, de hallgass meg....kérlek

Marci: Hívj fel. Beszélnünk kell erről az Áron kölyökről.

Marci: Kamilla, ne legyél már ennyire gyerekes. Csak nézd meg legalább, hogy mit írok.

Ezt a barmot. Azt hiszi, hogy azok után, amit mondott meg, hogy átvert még szóba fogok állni vele. Chhh.... Marciról meg annyit, hogy nagy játékos a kölyök. Amikor szombaton Áron mondta, hogy vigyázzak vele, körbekérdeztem a volt barátnőitől, hogy milyen is ő és a véleményük egyértelmű volt. Beleőrül abba, ha valami nem az ő terve szerint alakul, szóval ebbe most ebbe tartozok bele én is. Vagyis addig nem fog békén hagyni, míg össze nem jövök vele, hogy majd aztán összetörhesse a szívemet. Arra aztán várhat. Ha kell pofáncsapom, de nem fogok az ő kis játékba belemenni, még akkor se ha belegebedek. Felőlem aztán előadhatja magát, hogy mennyire sajnálja, csak pont nem érdekel.

Éppen tettem volna már el, amikor bevillant Lia ablaka.

Lia: OMG!!!!! Patrik elhívta Dalmát a gólyabálba....

Én: Csak szóba állsz velem.....

Lia: Haragszom még mindig, de ez felülírja az érzéseimet. ÚRISTEN

Én: Először is: nyugodj meg. Másodszor: ÁÁÁÁÁÁÁ. Harmadszorra: mit mondott rá Dalma? Ha nemet remélem fejbevágtad.

Lia: Ugye milyen hihetetlen? Mármint én nem is tudtam, hogy egyáltalán beszélnek.

Én: Ne tereld el magadra a szót. Mit mondott rá?

Lia: "Még átgondolom..." Szerintem megszabadult az agyától ez a nő .

Én: Mekkora hülye ez a Dalma.

Lia: Ugye? Na, várjál. Észhez térítem.