A kamera mögött || ✔️

9.

- Akkor mikor is kezdjük ezt az egész...dolgot? - kérdeztem miközben kiléptem nyomomban Áronnal a cukrászdából.

- Minél hamarabb kezdjük, annál hamarabb lesz vége - babrált a kabátja cipzárjával.

- Vaaagy minél később kezdjük, annál közelebb leszünk a tavaszi szünethez és nem kell annyi ideig eltűrni a másik pofáját - mondtam, míg azt bámultam, ahogyan bénázik.

- Nagyon meg akarsz szabadulni tőlem - pillantott fel egy másodpercre a cipzárjától.

- Még jó, hogy. Bele se nagyon akartam menni. Mennyi ideig szenvedsz még? A végén ide fogok fagyni.

- Nyugodj már meg. Ennyire nehéz volt 3 percet várni? - tűrt bele a hajába, amikor sikerült felhúznia a kabátját.

- Tudod, hogyha fordított helyzetben lettünk volna, tutira itt hagysz engem, hogy bénázzak egyedül - dugták zsebre a kezemet, mert otthon hagytam reggel a kesztyűmet, amit gyűlölök, de muszáj hordanom,mert a végén elfagy a vérkeringés a kezemben. Mondtam már, hogy mennyire utálom a januárt? Ha nem, akkor most mondom.

- Kinézed ezt belőlem? Én egy úriember vagyok - kérte ki magának.

- Az lehet, csak túl jól titkolod - dünnyögtem.

- Mindig a rosszat látod csak - csóválta meg a fejét.

- Nem. Én reálisan látom a dolgokat és azok alapján nagyon messze állsz az úriembertől. Vagy nem tudom, hogy a te értelmezésedben mit is jelent ez a szó. Mert ha azt, hogy idegesítő, szemét, seggfej legyél, akkor jó úton jársz - hadartam.

- Tudom, hogy az vagyok, de te se vagy egy szent - világított rá a tényekre.

- Ezzel nagyon is tisztában vagyok - vontam meg a vállamat.

- Elcseszettek vagyunk mindketten. Első közös pont - jelentette be. - Pacsit.

- Biztos, hogy nem. Mi vagyok én? Valami kutya?

- Növény vagy még mindig - emlékeztetett rá.

- Te meg gyökér - vágtam rá kapásból. - Figyelj csak - hunyorogtam előre. - Az ott nem Lotti?

- Hol? - kapkodta össze - vissza a fejét, mire megragadtam az állkapcsát és mint a körtét a lámpával, elcsavartam a megfelelő irányba.

- Baszki - húzta el a száját, mert a mozdulatom miatt roppant egyet a nyaka.

- Ez nem direkt volt - próbáltam visszatartani a röhögésemet, azonban ez nem igazán jár sikerrel.

- De attól még örülsz neki. Amúgy.....lehet, hogy ő az.

- Az nem kifejezés mennyire - vigyorodtam el.

- Lotti pletykás? - lobbant fel valami a szemében.

- Az én társaságomban ki nem az? Beni hamarabb tudta azt régebben, hogy Dalmáék kutyája Ulrik megdöglött, mint saját maguk.

- Azt meg hogyan?

- Lehet átmentem hozzájuk anno, mikor nem voltak otthon és még vártam rájuk unatkoztam. Tudod, kicsúszott a számon - meséltem.

- Istenem. Akkor szerintem itt az idő, hogy érvénybe lépjen a szerződésünk - torpant meg.

- Máris? Ki akartam még élvezni, hogy nem vagyok látszólag hozzád kötve - fintorogtam. - Nem lehetne, hogy eltoljuk?

- Nem - kötötte az ebet a karóhoz, jelen esetben pedig engem a megállapodáshoz. - Most pedig varázsold el a grimaszodat és vegyél fel egy olyan arcot, ami kevésbé visszataszító - húzta ki az egyik kezemet a zsebemből, majd rákulcsolta az ujjat az enyémre. A mozdulat következtében a jéghideg kezemen mintha végigcsapott volna valami....valami melegség.