A kamera mögött || ✔️

6.

Nem akarom elhinni, hogy Csongi meghívta Marcit a versenyére. Miért??!! Engem esküszöm, hogy gyűlöl a baráti köröm. Elhiszem, hogy jót akart nekem, meg elősegíteni a dolgokat, de ha figyelt volna rám tegnap, miközben videóhívásban ismertettem a tényezőket, nem alakult volna ki ennyire nagy slamasztika. Az meg, hogy pont Majoros gyerek legyen a segítségemre, több a soknál. Miért nem járt erre más? Még akár Erik is jobb lett volna, na de, hogy Áron. Az univerzum se szeret engem. Nem tudom, hogy mit próbál üzenni, de nem is vagyok rá kíváncsi már. Mindig velem tolnak ki.

- Mi van?  - suttogtam Áronnak, miután egyszerre mondtuk ki a varázs szót.

- Játszd el, hogy a barátnőm vagy - hadarta halkan.

- Hohohhohohooo.....azért annyira jó színész nem vagyok - hárítottam.

- Gyerünk már - sürgetett. Jobb ötlet híján pedig kénytelen voltam belemenni, hiszen az ellenség közeledett. Nem is ellenség, hanem inkább nem szívesen látott személy.

- Jó. Mit kell csinálnom? - forgattam a szememet, mert szívesen egyeztem bele a tervébe.

- Csak gyere utánam - vonta meg a vállát, majd egy mosolyt erőltetett az arcára és a kezét rákulcsolta az enyémre. Amikor a bőre hozzáért az enyémhez, mintha szikra pattogzott volna végig a karomon és ebbe beleremegtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzést vált ki belőlem az érintése.

- Nem vagyok leprás - fújtatott.

- Mi? - eszméltem fel a bambulásból.

- Olyan fejet vágtál, mintha az lennék, de biztosítalak, hogy nem vagyok - dünnyögte.

- Amúgy neked miért is kellett az én segítségem? - lépkedtem gyorsan, hogy beérjem. Így egymás mellett sétáltunk, mint a rossz szerelmespárok. Csak a gond ott van, hogy mi nem vagyunk azok.

- Láttam a csajt mögöttem? - vette lejjebb a hangját.

- Aha - ugrott be egy alacsony, fekete hajú lány, ahogy Áron nevét kiáltotta.

- Na, ő az edzőm lánya. Teljesen belém van esve és azt hiszi, hogy én vagyok Rómeó, ő pedig Júlia - morogta.

- Miért nem mondod meg neki, hogy félre van tájolva? - támasztottam meg a lábammal az uszoda ajtaját, hogy be tudjak menni.

- Nem figyelsz rám? Mondom az EDZŐM lánya - hangsúlyozta ki, hogy mégis milyen szerepet tölt be a lány az életébe. - Most már elengedheted a kezemet, itt nem kell megjátszani magadat.

- Attól még, hogy az edződ lánya, nem kell elviselned. Nem ő tartja a tréninget neked - értetlenkedtem.

- De a lánya akkor is és tudja, hogy rajong értem. Nem is szokott megszopatni, mert fél, hogy a szeme fényére vetül ki a haragom miatta - sétált oda lazán az információs pulthoz.

- Áronka - nézett fel a papírjaiból a nő, majd ahogy meglátta a mellettem ácsorgó srácot elvigyorodott. - Mindjárt adom a kulcsot, egy pillanat.

- Akkor még jól is jársz vele - tűnődtem el. Elvégre ez csak jó lehet valamilyen szinten. Gondolom én.

- Marhára nem. Én versenyszerűen űzöm ezt a sportot, ilyenkor az alapvető, hogy keményen kell nyomni. Erre úgy van vele Géza, hogyha nem csinálom, akkor nincs gáz, miközben másról meg leüvölti a hajat - kapta fel a kulcsot a deszkáról. - Köszönöm, Márta.

- Igazán nincs mit. Csak ügyesen - mosolygott folyamatosan. - Csak nem ő a barátnőd? - esett rám a szeme.

Segítségkérően Áronra néztem, mert én nem szándékoztam válaszolni. Az hiányzik még nekem, hogy pont ő legyen a barátom. Hamarabb mennék tevéket szőrteleníteni.