A kamera mögött || ✔️

15.

Egy jó diák sose várja azt, hogy lejárjon a betegszabadsága. Hát ha ezeken múlna az, hogy jó diák legyek, esküszöm tőlem jobb nem is lenne az egész világon. De most mondjátok meg. Milyen köcsög az az orvos, aki csak szerdáig ír engem ki??? Most az a 2 nap nem oszt, nem szoroz. Én meg hiába próbálkoztam azzal, hogy "jaj, de beteg vagyok még", miközben semmi bajom nem volt, anyámat nem lehetett átverni, így csütörtökön az ő hangjára keltem. Illetve az övére is.

- Kamilla, keljél már fel, az Isten áldjon meg - rázogatott.

- Biztosan nem - húztam a fejemre a takarót.

- El fogsz késni - próbálkozott újra.

- Pont nem érdekel, mert én nem megyek - makacskodtam.

- Nem hiszem el, hogy nem bírod betolni a seggedet abba az épületbe. Ha már úgyse figyelsz oda, legalább csak ücsörögsz - morogta, majd becsapta maga mögött az ajtómat. Remek. Anya vs Kamilla harc: 0-1.

- Én is így gondoltam - tettem le a fejemet nyugodtan.

- "I feel like I'm drowning, Aah, drowning, You're holding me down" - szólalt meg a telefonom.

- Miért utálnak engem ennyire? - nyúltam ki az éjjeliszekrényemhez. Remek. Majoros Vadbarom hív engem.

- Mrgggg - köszöntem bele.

- Szép jó reggelt - röhögött fel a vonal végéről.

- Hogy szakadna le az összes ujjperced - morogtam.

- De kis harapósak vagyunk ma. Csak nem felkeltettelek?

- Képzeld el, hogy igen. Mi a szart akarsz, te hajnalok hajnalán? - akadtam ki. Engem aztán senki se hívjon délelőtt.

- Madarakat lőni légpuskával az halálos bűn?

- Honnan tudjam? - fagyott le az agyam.

- Mert ha nem, akkor folytatom - felelte.

- Te ezért hívtál fel engem? - pislogtam nagyokat.

- Aha. Ez fontos kérdés ám - mondta, mire csak kinyomtam.

- Debil állat - löktem le magamról a takarót, hogy elkezdődjön a szenvedéssel teli napom.

Utálom a csürtököt, csakúgy mint a hétfőt, keddet, szerdát, pénteket és a vasárnapot. Nem elég, hogy "csak" 8 órám van, de az, hogy még Marcika pletykáit is elhiggyék, azért az már túlzás. Erre rájön az, hogy én még egy gyógyulófélben lévő páciens vagyok és ha nagy sokk ér, akkor bármikor visszaeshetek. Ergo nekem még otthon kéne az ágyat nyomnom. Találkozzak csak az orvossal, meg is mondom neki, mert ez egyszerű logika. Szerencsétlen nagyi is járt már így. Szegénykémnek mandulagyulladása volt, aztán már kiment belőle. Igen ám, de amikor nézte a Forma-1-et és nem nyert a kedvence, annyira mélyen megérintette lélekben, hogy ismét mandulagyulladása lett. Szóval ilyen dolgokkal lehet packázni.

A mai napom után meg azt csodálom, hogy nem kaptam el valami vírust, mert erre még én se számítottam. De csak szépen sorjában.

A kis reggeli incidens után, minden a szokásos módon folyt. Liával veszekedtem, Dalma elmenekült előlünk, Lottika Erikkel mászkált az aulában, ami felettébb szokatlan volt, valamint Beni is az idegeimre ment. A problémák azonban ebédszünetben kezdődtek.

Csongival a büfében álltunk sorba, hogy valami kajához jussunk és nem találjátok ki, hogy kinek kellett pont ugyanakkor ott lennie, mint nekünk. Hát persze, hogy Marcellnak.

- Úgy hallottam, hogy pénzért bármit megcsinálsz - motyogta mögöttem valamelyik haverja.

- Igen, képzeld. Lehet választani. Tökönrúglak vagy csak egy szimpla sallert kapsz - erőltettem magamra egy vigyort.