A szomorúság hálójában.....

151 6 2
                                    

Kirohantunk a szobából. Earl viszont még egy kicsit bent maradt.
-Hol van Earl?-tette fel ijedten a kérdést Ryan.
Ebben a pillanatban Earl kicsapta az ajtót és kisietett.
-Én ezt nem hiszem el.-ordította Earl,majd a falhoz ment és ököllel ütni kezdte.
Billy és Ryan odarohant hozzá és lefogták a kezeit.
Earl kitépte kezeit a 2 fiú kezéből és még egyet-kettőt belevágott a falba. Kezeit vér borította. Sebeiből folyt a vér,végig az ujjain,ami aztán lecsöppent a földre. A földön lévő apró kis üvegszilánkokat,vörös színűre festette.
Ezután lábai remegni kezdtek. Earl a földre zuhant és zokogni kezdett.
-Mind meg fogunk halni.-jelentette ki remegő hangon Earl.
Pár percig csend uralta az elmegyógyintézetet. Earl még mindig a földön feküdt és sírt. A fiúk odamentek megnyugtatni.
-Nyugodj meg Earl. Nem fogunk meghalni.-mondta Billy.
-Ez a sors csapása volt. Todd azért halt meg,mert meg kellett halnia. Nem érdemelte meg az életet.-jelentette ki Ryan. (Ryan mindigis utálta Todd-ot.)
Earl idegesen nézett Ryan-re,majd felállt és a nyakánál fogva a falhoz vágta.
-Fogd be.-ordított Earl,olyannyira hogy nyakán kidagadtak az erek.
Billy cselekedett. Earl háta mögé rohant,előre nyúlt a nyakához és hátrarántotta.
Earl a földre esett és újra sírni kezdett.
-Nembírom. Mindjárt összeroppanok.-suttogta Earl..
Én és Jane Earl-hez rohantunk..
.....
.....

(Zene:Tokyo ghoul-Wanderers.🎶🎵)

A SzellemházWhere stories live. Discover now