A Szellemház

Egyedül....

Ezután elmentek és otthagytak egyedül.
Féltem egyedül,de nem mentem utánuk.Idegesen levágtam magamat a porba és a hideg falnak nyomtam hátamat.
-Chh.Ezis az én hibám.Meg azis....-motyogtam felháborodottan.
Fejemet a térdeimre hajtottam és gondolkodtam.Síri csend volt.Az egyetlen dolog amit hallottam,az a ziháló levegővételem volt.
-hhhhhhh..-vettem egy hatalmas levegőt és a számra tapasztottam a kezem.(Lépés hangokat hallottam.)
Lassan és csendben felálltam a földről és kerestem valami éles tárgyat.
-Tökéletes!-csillantak fel szemeim és gyorsan a földön heverő szikéhez siettem.Felvettem.
Nemtudtam pontosan bemérni,hogy a hang melyik irányból jön,ezért a falhoz lapultam.Remegő ujjaim közt az éles szike pihent.A lépéshangok egyre hangosabbak és hangosabbak lettek.Minél jobban hallottam,annál jobban féltem.Egy pillanatra becsuktam a szemem és megpróbáltam valami szépre gondolni,de ez sem segített rajtam.
Egy emberi alakot fedeztem fel a folyosó végén.Gyorsan közelített felém.Futott.Nem láttam ki volt,hisz a folyosó azon részén szinte nem is volt fény.
Nemtudtam mire számítsak.Nagyon féltem,de nem akartam,hogy egy elmegyógyintézetben a folyosón egy fal mellé simulva találjon rám a Halál.Agyamban forgószélként kavarogtak a gondolatok,majd azon kaptam magam,hogy futok.Az emberi lénnyel szembe.

Sziasztok Csibék!
Visszatértem.Mostanság elég elfoglalt voltam és nem volt időm egyik könyvemre sem,de ez úgylátszik most megváltozik.Remélhetőleg.Remélem lesz aki továbbra is olvasni fogja a könyvem.*-*