A Szellemház

Kegyetlenség....

Az éjszaka közepén felkeltem.Az ablakon bevilágító hold fénye segítséget nyújtott nekem kezem megnézésében.Kezemen vastagon alvadt vér volt.Alattam hatalmas vértócsa.Mocorogni kezdtem és a kezemet és lábaimat körülölelő kötél érdekes susogós hangot adott ki.Ebben a pillanatban egy vörös szempár jelent meg a sötétségben.Percekig engem figyelt,majd rejtélyes módon eltünt.
Ezután nem mertem megmozdulni.Meredten bámultam magam elé,majd percek múlva elnyomott az álom.
....
....
Reggel kínzó fájdalmat éreztem.Mintha késsel szurkálnák a leszakadt kezem helyét.Nem tudtam mi lehet az.Kinyitottam a szemeimet és csodák csodájára Elizabeth-et pillantottam meg magam mellett.Egy közepes méretű vödör volt a kezében.Benne valamilyen folyadék volt.Nemtudtam mi az.Csak azt tudtam,hogy irtóra csípi a sebem.
-Mi ez?-kérdeztem meg könnyeimmel küszködve.
-Maró sav.-nézett szemeimbe,majd kezemet mélyebbre nyomta.
-Eléég.Ez fáj.-nyafogtam,ahogy a kisgyerekek szoktak.
Kezemet kihúzta belőle.
Éreztem,ahogy csuklómtól a könyökömig leválik kezemről a bőr.Orsó és singcsontomon pezsegett a sav.Nagyon kellemetlen és fájdalmas volt.Eztkövetően kegyetlenül megfosztott e két csontomtól:letépte őket.A kezemet már nem is éreztem.Sírtam és nagyon tehetetlennek éreztem magam.Kétségbeesetten ficánkolódni kezdtem,majd belecsapódtam a földbe,hisz a kezemet tartó kötél elszakadt.A földön heverő szilánkok belefúródtak a bal szemgolyómba.Ordítottam a fájdalomtól.
-Na látod.Pont ezért nem kell mozgolódni.-rázta fejét Elizabeth.
Fél szememre megvakultam.
Elizabeth odajött,megsimogatta az arcom,majd kirántotta az 5 centiméteres szilánkot,s vele együtt a szemgolyómat is.