A Szellemház

Fájdalom határok nélkül..

Továbbra is a földön feküdtem.Arconom éreztem a lecsorduló vért.
Csikis,de egyben borzalmasan fájdalmas érzés volt.A fájdalom hatására testem gyors rángatózásba kezdett.
-Hmmm.-adta ki a hangot Elizabeth.
Fél szemmel rá pillantottam.
Éppen a vérben ázó szemgolyómról nyalta le a vért.Ezt látva undor lett urrá rajtam.
-Gusztustalan vagy.-fintorogtam.
-Valóban?-indult meg felém,majd a nyakamnál fogva felemelt és arrébb vonszolt.Nem érdekelte őt a hozzám rögzített kötél.Arébb vonszolásommal könnyedén kitépte azt a falból,majd egy faszékhez vezetett.Abba beleültetett,majd a kezemet leszíjjazta,de a lábaimat nem.
-Szóval gusztustalan vagyok?-kérdezte kissé felháborodva,majd egy harapófogót húzott ki hátsó zsebéből.
Nemtudtam mit tervez vele.Szemem nagyra tágult.Torkomban gombócot szült a félelem.
-Vajon mire készül?-kattogott az agyam.
Odatérdelt elém,majd kicsit magához húzta kezem.Hatalmas élvezettel az arcán körmömet a harapófogó közé tette és mosolyogva letépte.Tőből.Ezt még 4-szer + 10-szer (lábamon) megismételte.Annyira összeszorítottam a fogaim,hogy sikeresen beletörtem a többi fogamba.
Kiabáltam minél hangosabban,azt remélve,hogy valaki majd meghallja és ránktöri az ajtót,hogy kiszabadítson engem,de hiába vártam.Újabb lassú és kegyetlen percek teltek el.Én csak tehetetlenül ültem a székben.
Egyetlen egy dolgon járt az eszem:a szabaduláson.Annyi terv jutott eszembe,de mindegyikben volt egy kis bökkenő.
-Itt fogok meghalni.-gondoltam,majd kicsordult a könnyem.
-Nyugodj meg.-nézett rám vérfagyasztó tekintettel Elizabeth.