A Szellemház

Bolyongó lelkek...

-Miért kellett meghalniuk?-kérdezte Earl könnyeivel küszködve.
Teljesen összeomlott.
-Hallom őket. Itt vannak a szobában.-súgtam oda Earl-nek félénken.
Earl felkapta a fejét és úgy nézett rám mint egy őrültre.
-Képtelenség. Ilyen csak a filmekben van.-mondta komoly arckifejezéssel.
Ebben a pillanatban a szoba ablaka kicsapódott,a falon lévő képek jobra-balra himbálózni kezdtek,a padlón pedig halvány fehér lábnyomok jelentek meg. A levegő teljesen lehűlt. Fáztam,ezért nyakig betakartam magam a kórházi takaróval. Egyszercsak pislákolni kezdett a fény.
-Mi történik?-kérdezte Earl reszkető hangon.
-Nemtudom.-válaszoltam neki bizonytalanul.
Az ablak egyreinkább csapódott ki-be,a képek már olyannyira billegtek,hogy leestek a földre és a villany lekapcsolódott. (Sötétség uralta a kórházi szobát).
Ekkor megérintett egy hideg kéz.
-Earl,te vagy az?-kérdeztem remegő hangon.
Semmi válasz nem jött. Szivem a torkomban dobogott.
-Earl..Te fogtál meg?-tettem fel újra a kérdést.
-Igen,én voltam.
Egy kicsit sikerült megnyugodnom.
Pár percig még a vak sötétben ültünk,aztán a lámpa visszakapcsolódott és minden újra normális lett. (Az ablakok megálltak,a képek a földön hevertek és a lábnyomok halványulni kezdtek.
-Mi volt ez?-kérdezte Earl.
-Ezt ők csinálták.
-Honnan veszed?
-Ma mikor egyedül voltam a szobában,hallottam őket. A lelkük még itt bolyong.
.....
.....