A Szellemház

Ki lehet az...?

Árnyéka márcsak 20 méterre volt tőlem.Szívem a torkomban dobogott,a kezemben levő szikét pedig erősen szorítottam.Már csak pár lépés választott el attól a valamitől.
-Mi lehet ez?Ember vagy démon?Vajon segíteni akar vagy megölni?-futottak át agyamon a gondolatok.
Már olyan közel volt hozzám,hogy éreztem az illatát,de még mindig nem láttam,hogy ki ő.Nagyon izgatott lettem.A pulzusom az egekbe szökött és a mellettem éppen elfutó lényt a földre löktem és a szikét a torkához nyomtam.
-Ki vagy mi vagy te?-kérdeztem tőle.
-Én vagyok az.-felelt Earl és felkapcsolta zseblámpáját,majd az arcára világított.
Megkönnyebbültem.A szikét zsebre tettem,Earl-t pedig felhúztam a szilánkos földről.
-Ömm..neharagudj..-mondtam az ijedt fiúnak,majd leporoltam a hátát.
-Semmi baj.-felelte,majd félrehúzta a száját.
-Jól vagy?-kérdeztem kissé aggódva.
Bólintott.
-Történt valami nagy baj?
-Nem.Miért történt volna?-húzta fel szemöldökeit Earl.
-Akkor miért jöttél vissza értem?-értetlenkedtem.
-Akármennyire is dilis lettél,nem hagyhatunk magadra.
-Dehisz én nem is vagyok dil....-ellenkeztem,de ekkor közbeszólt.
-Daisy.Bekattantál.De nincsen semmi baj.Majd mi vigyázunk rád.-mosolyodott el Earl.