A Szellemház

Sikertelen szökés.....

Mintha olvasta volna minden egyes gondolatom.Ijesztő volt.Gúnyos mosolyt villantott felém,majd arca komolyra váltott.
-Meg foglak enni.-csillantak fel szemei.
-Nem elég,hogy egy elmebeteggel vagyok összezárva.Még emellett kannibál is.-e gondolatok nyüzsögtek a fejembe.
-Nem vagyok elmebeteg.-rázta fejét határozottan.
Ennél a pontnál már tudtam jól,hogy úgy olvassa a gondolataimat,mint ahogy az emberek szokták a könyveket.
Semleges arckifejezéssel ültem tovább a faszékben.Nem gondoltam semmire,mert rettegtem attól,hogyha belelát a fejembe,mindig egy lépéssel elöttem fog járni.
Nem mertem a szemébe nézni.Ide-oda néztem egyedül maradt szememmel.
-Mára végeztünk.-jött oda mögém,majd megpacskolta a vállam és egyedül hagyott abba a szobában.Szorongásom egyre inkább fokozódott.Szivem szinte a torkomban dobogott,nyakamon éreztem az idegesség hatására kidagadt ereket.Pulzusom az egekbe szökött.
5 percig még 'nyugodtan' ültem a székben.
-Most vagy soha.-suttogtam,majd kezemet kiszedtem a szíj fogságából.(A szíj meglazult,amikor Elizabeth élvezettel tépte le körmeimet.)
Sikerrel jártam.Legyengülten,de mégis 'gyorsan' sétáltam az ajtó felé.
Már éreztem a szabadságot,csakhogy egy dolgot nem vettem figyelembe:
-Basszus,zárva az ajtó.-kétségbeesetten próbáltam kinyitni az ajtót.Rángattam,toltam és húztam,de felesleges erőfeszítés volt.Nem nyílt ki.
.....
.....
*taps-taps-taps*-hallatszódott a hátam mögül.Rémülten fordultam hátra.Elizabeth a faszék mögött állt.Egyik kezével a szék támlájára támaszkodott,a másik kezével pedig büszkén lengette a kulcsokat.
-Én nyertem.-mondta szikrázó tekintettel,majd megindult felém.