A bátor döntés....

103 4 0
                                    

-Nem,azok nem voltak.-mondta Earl.
-Kislány,kisfiú..menjetek máshova játszani.-küldött el minket a rendőr.
Felállt majd az ajtó felé terelt minket.
-Miért nem lehet egyszer komolyan venni?-ordítottam el magam.
A rendőrök rémülten néztek rám.
-Jöjjenek el velünk és majd meglátják,hogy mik történnek ott.-mondtam nekik.
-Várjatok.-mondta a rendőr.
Kimentünk a folyosóra. Felhívtam anyut. (Mert tegnap óta 30-szor hívott. Nagyon aggódhat már.)
Beszélgettem vele és elmondtam neki,hogy mi történt,de ő persze egyből ideakart jönni kocsival. De nem jött,hisz megkértem,hogy ne jöjjön.(Tudom.Furán gondolkodom,de nem vagyok már 5 éves.)
Épphogy letettem a telefont a két rendőr lépett ki az ajtón.
-Jólvan.Úgy döntöttünk,hogy adunk nektek egy lehetőséget. Hívtunk még pár rendőrt. (Mark,George,Steven,Brian,Jerry,Linda és Helen.) Egy óra múlva indulunk.-jelentette ki Steven.(a rendőrkapitány.)
-Jó.-válaszoltam.
Ezután a folyosón üldögéltem Earl-el.
Egyszercsak Earl megtörte a csendet.
-Te tényleg vissza akarsz menni?-kérdezte Earl.
-Nem,de amíg nem látják mik vannak odabennt,addig nem fognak hinni nekünk.
-Lehet.
Earl-el még egy jóideig beszélgettünk,majd az ajtó nyikorgása zavarta meg beszélgetésünket.
-Indulás.-szólt oda nekünk Mark.
Lementünk,beültünk a kocsiba és egésszen az elmegyógyintézetig meg sem álltunk.
Amint odaértünk,hátamon végigfutott a hideg..
.....
.....

A SzellemházWhere stories live. Discover now