Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
- Megmondtam, hogy a tetteinek következményei lesznek, Soldat!
Csatt...
Csatt...
Bucky tehetetlenül, megadóan lerogyott a földre. Hiába feszegette láncait, azok nem engedtek egy centit sem, s a legjobb amit tehetett, hogy nem ellenkezett, hanem tűrt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Újabb csattanás, és Buckyn lassan, kegyetlenül futott végig a fájdalom. A bőrén sebek hasadtak, amikből felbugyogott a vér.
Dorothy az ajtón lévő kis ablakon keresztül nézte a jelenetet. Keserves látványban volt része, de csak akkor mehetett be ha végeztek. Nem ilyen hálát érdemel az az ember, aki az életét mentette meg. Egyáltalán nem. Miért is ennyire gyáva, hogy nem szólalt fel ellene, kérdezgette magát folyton.
Az eddig bent lévő katona kilépett az ajtón. Kezében egy kilencfarkú macskát lóbált, arcán letörölhetetlen vigyor, egyenesen röhögött már. Élvezte... De még mennyire, hogy élvezte.
Dorothy hűvös tekintettel nézett vissza rá, de mielőtt még az ajtó becsukódott, besurrant azon.
Bucky a földön feküdt, nehezen vette a levegőt, miközben a láncain már engedtek annyit, hogy leereszthesse a karjait, maga köré fonva őket. Hasztalanúl, de védeni akarta magát, egy olyan ösztön utasítására, amit még a programok sem írhattak felül. Teste még inkább meghajlik amint megérzi a Gyengepontot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Háta még mindig erősen vérzett, s a vörös folyadék átcsörgedezett mellkasára is, lassú kis patakokat szántva bőrébe, cseppnyi tócsákba gyűlve a padlón.
Szerencsére Dorothy hozta a megfelelő felszerelést erre az esetre, és a sarokban talált egy piszkos, elhanyagolt csapot is, majd az abból jövő vízzel, meg egy kendővel kitisztítja a sebeket.
Bucky először elhúzódna az érintések elől, de aztán megembereli magát, veszteg marad, csak teste remegése árulta el őt.
- Ez most csípni fog!- Figyelmeztette Dorothy, aztán egy nagy löketnyi alkohollal nekiállt lemosni barátja hátát.
Bucky csak egy pillanatra tartotta vissza a levegőt, de ellenállt a fájdalomnak.
Megnyugtatta a lány jelenléte, melegséget sugárzott. Nagy szüksége volt arra, hogy úgy érezze: törődnek vele, ember, nem pedig eszköz számba veszik.
Dorothy ezt pontosan tudta, és minden tőle telhetőt megtett, hiszen ő vállalta el a Gyengepont szerepét, még ha nem teljesen tudatosan is.
A lány körbe fáslizta a sebet, majd rögzítette a kötést, készen volt.
- Rendben- suttogta Buckynak, mire az egyenletlenül kifújta a levegőt, és fel ült. Rosszul nézett ki, ahogy haja csapzottan arcába lógott, s tekintetében tompa fény tükröződött vissza.
- Itt maradsz?- Kérdezte a lánytól reszelős hangon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Igen.
- Gyere...- Kezével a jobb oldalára mutatott, de Dorothy a fémkarjához lépett.
Bucky meghökkent, de éppen ezért kedvelte társát. Ő nem félt tőle, attól amivé lett, vagy még amivé válhat, ha lehet ennél rosszabb is. Az első bevetése óta számíthatott rá, ez a kódolt bizalom adott erőt neki.
Más volt...
Szilánkos emlékeiből tudta, hogy egy emberből semmkiképp nem vált ki jó reakciókat a művégtagja.
- Miért mentél vissza értem?- Kérdezte hirtelen Dorothy, zöld szemeivel a mellette ülő férfira tekintve.
Bucky sokáig nem válaszolt.
- Nem tudom...
- De tudod.
Nem válaszolt. Felépített magában egy falat, hogy kívül tartsa a gyengéd érzelmeket, ezt kellett most aládúcolni. A lány mindíg képes volt lyukat ütni rajta, ha akarta, ha nem. Vele nem játszhatta el az érzelem mentes, megfélelmíthetetlen katona szerepét.
- Bucky...
- Hm...?
- Kipróbálhatok valamit?
- Igen.
Dorothy Bucky elé térdelt, kezeit a férfi halántékára téve. Ujjai megmártóztak még néhány fel nem száradt ragacsos vércseppben, de ez érdekelte a legkevésbé.
- Engedd el magad, kérlek- suttogta neki.
- Gondolj valami jóra!- Lassan elszámolt húszig, aztán Dorothy az előtte ülő férfira nézett.
- Éreztél valamit?
Bucky felnézett a lányra, és lassan ingatni kezdte a fejét.
Dorothy visszahuppant mellé, arcán mindenféle érzelem nélkül. Valami másban reménykedett.
Pedig dehogynem érzett Bucky, érzett mindent, s közben a lányt érezte a legjobban...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
