Zajongó emberek hada, idegesítően szisszenő csövek gubanca. A helységen néha végigsöprő hideg fuvallatok, a jégkamrákból jönnek.
A lányt már ki emelték a vaskos fémasztalra, ott szuszogott békésen. Pontosan huszonhárom évet pihent, ezt az orvosok szorgosan feljegyzik. Utána beadják a szükséges injekciókat, s Dorothy pillái lassan megrebbennek, végül felnyílnak.
Két zöld szem pillant körbe, lassan, nyugodtan.
Rutin...
- Még ne üljön fel!- Parancsolja az egyik orvos. - Épségben kell megőriznünk magát!
Végül új ember lép Dorothy látószögébe, számokat mutatva a két kezén.
A lánynak nincs más feladata, minthogy vissza mutassa őket, semmi nehéz, könnyedén átmegy rajta.
Aztán engedélyezik neki a mozgást.
Dorothy lábai enyhén remegnek, ahogy súly nehezedik rájuk, de feladatukat tökéletesen végzik. Elviszik őt bárhova, ahova csak akarja.
- Mennyit írunk?- Kérdezi a hozzá legközelebb álló embertől.
- 2014-et- válaszol az, majd tovább áll, a dolgát végezni.
Dorothy utána biccent, de figyelme már teljesen máshol jár.
Keresi a másik kamrát, amit meg is talál, nem messze a sajátjától.
Buckyt épp most emelik ki, haja még deres, vállán pici fehér pelyhek kavarognak.
Arca békés, a két szép kék szem közül az egyik félig nyitva.
Asztalra teszik.
Dorothy odalép hozzá, kezével a barna fürtökbe túr, hogy eredeti színüket visszanyerje. Fehéresen nem jó.
- Üdvözöllek 2014-ben!- Suttogja Bucky fülébe, enyhén mosolyra húzva száját.
Hamarosan elviszik, jól tudja ezt Dorothy, tovább tart neki felébredni, és csak akkor aktiválódik jól, ha az ő szemeivel találkozik először a tekintete, szóval neki is vele kell tartania.
Két őr jön, s eltolják Bucky ágyát az említett szoba felé, közben Dorothy mögöttük lépdel. Feszes ruhája kiemeli karcsú alakját, mégis, milyen elavultnak néz ki az itteni viseletekhez képest. És még nem is látta a megbízót. Mert mi más oka lehet annak, hogy most itt vannak ébren? Csakis valaki, aki nem akarja bemocskolni a kezét közvetlenül valakinek a gyilkosságával.
Bucky ágyát lefékezik, amint betolták az ajtón, amit aztán kulcsra zárnak, csak Dorothyt engedik be még.
A lány barátja fölé hajol.
Ébredezik. Pillái megremegnek, fejét elfordítja oldalra, nem alszik mélyen, álmodik...
Dorothy fel van készülve a riadt ébredésre, és nem hiába, igaza volt.
Bucky lihegve ülő helyzetbe tornázza magát, a róla olvadó dér és a veríték fényessé teszi mellkasát.
Valamit keres, s légzése csak akkor lassul, mikor a két zöld szempárt megtalálta, elmélyedt bennük. Agya lassan átkapcsol a program hatására.
Dorothy viszont üdvözlés helyett vissza nyomja Buckyt az ágyba.
-Mennyi van?- Kérdezi rekedtes hangon a férfi. Tekintete ide, oda cikázik a szobában.
-2014- érkezik a rövid, és lényegre törő válasz.
- Mikor kezdik?- Kérdez újra Bucky.
Dorothy megáll a körülötte való sürgölődésben.
- Amint talpra tudsz állni- válaszolja.
A férfi beletörődve, ugyanakkor idegesen is, szusszant egyet, majd maga elé emeli a bal kezét.Csöndben vizsgálja, hajlítja, szemügyre veszi, s mindent rendben talál.
Rideg, kegyetlen, félelmetes, ahogy lennie kell.
Az ajtó kinyílik, középkorú férfi lép be rajta, haja alja már őszül. Tekintete a lassan felülő Buckyra téved, majd a feszes vigyázzban álló Dorothytra.
- Pierce- fog kezet a lánnyal.
- Csak Dorothy.
A férfi körbefordul, pillantása újfent megakad Buckyn, akit lassan elkezd méregetni.
- Ő lenne az?
- Igen Mr.Pierce!- Hadarja a választ az egyik ajtóban ácsorgó orvos.
Pierce gúnyos mosolyra húzza a száját.
- Ezzel a képpel senki sem nézi ki belőle, hogy gyilkos- kuncogja. - Valami japán tini showba kellett volna küldeni.
Dorothy nem mozdul, de legbelül haragos. Tudja, hogy Bucky tökéletes , és jól gyilkol, könyörtelenül.
Majd Pierce is meglátja.
Ekkor azonban elhangzik a parancs:
- Vigyék az újraindításra...!
ESTÁS LEYENDO
Weakness (HUN)
FanficBucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza. Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...