Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
- Ilyen... szerelmesen... Tekinteted lágy, akár a vaj. Baj van?
- Nem tudom.
- Biztos?
- Nem.
- Akkor?
- Nem tudom szavakba önteni.
- A szerelmet? Vagy a bajt?
- A szerelmet.
- És miért nem?
- Mert nem tudom, hogy szeresselek...
Bucky szemei lassan felnyíltak. Körül nézett, de csak a piszkos falakat látta.
Még mindig a cellában volt, de csuklóját már nem dörzsölték a láncok, valaki teljesen levette róla őket álmában.
Dorothy a fémkezén szendergett, így a férfi inkább maradt ahogy volt, mozdulatlanul.
Az álmán járt az esze. Nem volt ijesztő, egy kicsit sem, csak épp titok volt számára, nem látta kivel beszél. Jót érzett közben, és nem ébredt verejtékben úszva, üvöltve. Biztos jelent valamit... Változást talán?
Mindezekhez egy ismerős, ismeretlen érzés társult. Hogy is hívta? Szerelem? Igen... Valamiért egészen biztos volt abban, hogy ez a szó a mellkasában röpdöső meleg érzést hivatott körülírni.
Dorothy hirtelen mozgolódni kezdett a balján, aztán felnyitotta szemeit. Haját kisöpörte a szeméből, Buckyra nézett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jó reggelt!- Motyogta, majd hozzátette. - Nem álmodtál rosszat.
- Igen- Válaszolt tétován Bucky, miközben föl állt, maga után húzva Dorothyt is.
- Mára kértem pihenő napot, még tegnap reggel- mondta a lány. - Őrséggel körbesétálhatnánk itt, tudod, este kitörölnek.
A férfi lassan bólintott, majd szó nélkül elindultak kifele, mindketten a saját szobájuk felé.
Felöltözött, aztán a folyosón megvárta Dorothyt. A lány a szokásos kontyba tűzte haját, s meleg kabátot vett, utána néhány őr elkísérte őket a kijáratig.
Mikor kinyitották az ajtót, jeges szélfuvallat csapta meg őket. Bucky meg sem rezdült, éppen csak annyira, hogy hajából kisöpörhesse a hópelyheket, Dorothy viszont szorosan összébbhúzta magán a kabátot.
Így indultak el jobbról, balról két-két őr társaságában. Így nem igazán volt felhőtlen a séta, de megérte. A panoráma gyönyörű és pazar volt.
