Washingtonban lassan alászállt az éjszaka, előtűnt a város rejtett szíve, egyben sötétebb oldala, zajos fiatalok lepték el az utcákat.
Bucky nem ment vissza, miután elvesztette Furyt, hanem nyomozni kezdett. Óvatosan beosont egy üres, aznapra már bezárt köyvtárba, hogy az ottani egyik gépről betörjön a S. H.I.E.L.D. adatbázisába.
Ügynökök, s katonák aktáinak hadát átböngészve egy névre bukkant...
Steven Rogers, nyolcas szintű, de nem ügynök.
Fury mehetett hozzá, ezért Bucky rögtön a címre indult, újfent a tetők magasságában.
Nem félt, hogy esetleg leesik, annál jobban bízott saját testében. Idegei kemények, acélosak voltak, a félelem tiltott dolognak számított. Egyszer nyikkansz, és kidobnak.
Tipikus Hydra elv, ami rossz azt kidobják, mesemmísítik, de ami jó (természetesen csak számukra), vagy esetleg értékes azzal sem bánnak gyengéden.
Lassan előjött a Hold, fényével enyhe világítást adva a környéknek. Bucky nem örült nennek, ha tehette csak késő este csapott le, akkor is csak a legsötétebb órákban.
Hamarosan megtalálta a lakást amit keresett.
A ponttal szemben, ahonnan kényelmes belátás nyílt a szobába, egy magas hsszú irodaház teteje kezdődött.
Bucky tökéletesnek látta a helyet, megfigyelés céljából, így ott maradt, fegyverével becélozva az ablakot, ami szerencséjére résnyire nyitva volt.
Célzott, majd lőtt, s a kis műszer berepült a lakásba. Így már gyugodtan lehellgathatja őket.
Elkezdődtek a várakozással teli órák, Bucky felkészült minden fontos dologra, ami az elkövetkezendő pillanatokban történhet.
Levette a dupla kabátot, hogy szabadabban mozoghasson, csőre töltötte a fegyverét, majd megfelelő támaszt szerzett neki egy pár darab ottfelejtett törmelék képében.
A következő pillanatokban testét elöntötte az izgalom, és az ölés utáni vágy. Kegyetlenül dühítette, hogy célpontja meglépett előle, viszont ő nem adta könnyen a dolgokat.
Ez volt Bucky programozásának fő alapja, soha ne adja fel, akár élete árán is teljesítse a feladatot. Egyetlenegy tényező sem állíthatja meg a küldetés menetét.
A szobában kinyílt az ajtó, egy ember lépett be rajta.
Bucky azonosítja, a fülében lévő headset után nyúl.
Fury az, egészen biztos volt benne. Belépett, majd leült a közvetlenül az utcára néző fal elé. Túlságosan óvatlannak bizonyul, csak erre nem számított, valami másra viszont igen.
Felrakott egy zenét, jó hangosat, így nem hallatszott a többi zaj.
Még szerencse, hogy így az árulkodó orosz káromkodások sem jutottak el a fülébe...
Csak pár percnek kellett eltelnie, újra nyílt az ajtó.
Bucky rögtön felfigyelt az aktákból látott arcra, Rogerset ismerte fel benne, de még nem lőtt. Kíváncsi volt minden elhangzott szóra ezért még várt.
- Nem emlékszem, hogy adtam volna kulcsot.
- Azt hiszi, szükségem lett volna rá? ... A nejem kidobott.
- Nem tudtam, hogy nős...
- Sok mindent nem tud még rólam.
- Igen, épp ez a baj.
- ... Sajnálom, hogy ide jöttem, de nem volt hová mennem.
- Ki tud még a nejéről?
- Csak a barátaim.
- A barátja vagyok?
- Az magán múlik.
Bucky elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen a beszélgetésnek, elég infót szerzett, de valahonann érezte, csak a felszíni társalgást halgatta végig.
Látta az árnyakat, ebből becsülte meg pontosan merre van Fury, így egyenesen arra a falrészre célzott. Kezét a ravaszon tartotta, elérkezettnek látta a megfelelő pillanatot...
Egy... Kettő... Három lövés dördült el, gyors egymásutánban.
Bucky felpattant izgalmában, de még maradt, nem érdekelte, hogy leleplezi e magát, csak áldozatát lássa holtan.
Rogers elvonszolta Fury testét, s a már félig eszméletlen célpont valamit a Kapitány kezébe nyomott.
Újabb személy lépett be, fegyver volt nála, de már nem hallatszot mit beszélnek, biztos megsérült a műszer...
Úgy látszott, erősítést kértek, majd Rogers az ablak felé fordult.
Buckyt elárulta a fémes csillanás, pontosan tudta ezt ő is, s fegyverét elhagyva rohanni kezdett a tetőn.
Rogers utána, eszméletlen gyorsan futott, de őt megnehezítették az irodaházban lévő kanyarok, folyósók, ugyanis ő az üveget áttörvén az épületben kezdte el üldözni a másikat.
Ellenben a tetőn futó üldözöttje előnyösebb helyzetet élvezett. Ott a magasban nem volt akadály, irány változtatás nélkül mehetett egyenesen előre.
Tüdője megtelt a friss esti levegővel, s már épp megnyugodott volna, hisz úgysem kapták el, de a tetőnek ekkor hirtelen vége szakadt.
Bucky nem torpant meg, nem lassított, bukfencben vetette át magát az utca felett, gördülékenyen földet ért, s rohant tovább.
Azonban valami megzavarta, mögötte kitört az ablak, egy tárgy süvített a levegőben, egyenesen felé.
Bucky a tető peremén fordult meg, s bal kezét kinyujtva kapta el a pajzsot, másodperc töredéke alatt.
Rogers állt előtte, meglepetten figyelte, amint visszahajította a fegyvert. Nehezen kapta el, csúszott pár métert, lenézett a pajzsra.
Buckynak ez a pár pillanat pontosan elég volt arra, hogy a peremben megkapaszkodva bevesse magát az egy szinttel lejjebb lévő lakásba...
ESTÁS LEYENDO
Weakness (HUN)
FanficBucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza. Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...