Weakness (HUN)

11. fejezet: Elvakító indulatok...

- Meddig maradsz?- Pillantott le Dorothy, az ölében fekvő Buckyra.

- Délutánig- válaszolta tömören a férfi, miközben egy hosszú vörös hajszállal játszadozott, mely finoman cirógatta arcát. Körülöttük ritka béke honolt, csöndes pillanatok múltak el, akár így is hívhatjuk, boldogságban.

Bucky már meghatározhatatlan ideje érzett valamit Dorothy iránt, csak mélyen elfojtotta magában. Az ő szerelmének a munkának kell lennie, semmi másnak.

Más, más... Megint csak az a bizonyos egyetlen más, ami annyi ideje gyötörte már, férkőzött bele a gondolataiba. 

Dorothy hirtelen felállt, mite Bucky feje nagyot koppant a padlón.

- Au!- Nyőgött fel, mire a lány nevetve visszafordult, s játékosan beletúrt a barna tincsekbe.

- Sajnálom, de délután most van James. - Közölte. - Így jár az, aki nem figyeli az időt!

Bucky kelletlenül morgott, s a mellette heverő fekete ruha után nyúlt. Fontos bevetése volt aznap, esélyt kapott, hogy kiiktassa Rogerst. Bensőjében eluralkodott az izgalom, a kemény harc utáni vágy. Kezeire tekintett, s látta, ujjai remegnek. Mélyen beszívta a levegőt.

Csak akkor lágyult el újra kegyetlen szíve, mikor megpillantotta Dorothyt, fegyvereivel a kezében. Köszönésképp biccentett egyet, s amit tudott felmarkolt, majd az ajtó felé vette az irányt.

Nem volt itt helye a köszönésnek, búcsúzásnak, egyszerűen nem illett bele a képbe.

Bucky a hátsó kijárat felé indult, ahol egy  egész, számára kirendelt, egység várta őt. Ha Amerika Kapitányról volt szó a Hydra nem felejtett el óvatosnak lenni. 

Kapitány...

Valami derengett neki, egy messzi emlék, egy kis ember, a nagy háborúban. S valaki, aki őt követte, Brooklynból.

A motorok felbőgtek, Bucky pedig az egyik kocsi platójára ugrott, ahonnan kényelmes távolságban elérhet mindent.

Elindultak, rejtett utakon, a térképek számára ismeretlen területeket, hogy ne keltsenek feltünést. Csak a kiszemelt célpontnál, a hídnál, hajtottak az útra.

Bucky hajába belekapott a szél, csípte a szemét, ezért inkább feltette a maszkot.

Ebben a pillanatban kapta a jelet, mire előretekintett. Meglátta a fekete autót. Intett a vezetőnek, hogy közelebb. Még, még... Gondolatban számolta a métereket, centimétereket, számolt, s az adatokat összevetette képességeivel. Mekkorát tud ugrani? 

Bucky elrugaszkodott, keményen landolva a kocsi csúszós tetején, majd a meglepetés erejét használva benyúlt a legközelebbi torokért, hogy tulajdonosát kidobja az útra.

Feljebb kúszva a tetőn azon keresztül kezdett tüzelni.De a kocsi egy másodperc tört része alatt állt meg, oly  nagyon gyorsan, ahogyan még ő sem számított rá. 

Bucky elveszetette egyensúlyát, s az aszfaltra zuhant.

Csúszott még, de bal kezével fékezte magát, felszántva az utat. Csak aztán állt fel.

Várt, egészen addig amíg a katonai kocsi hátulról bele nem rohant a Rogesékba, majd mikor elég közel értek, felugrott a tetőre, lábával kitörve a hátsó ablakot. Feltérdelt, s a szélvédőn keresztül kitépte a kormányt.

A következő pillanatban viszont kénytelen volt a hátrébb lévő kocsira ugrani, mert tüzet nyitottak rá. Újra meg újra neki hajtottak a fekete autónak, mire az a korlátról vissza ütközve felborult. Rogersék még időben kivágódtak belőle.

Megállt az ő autójuk is, mire Bucky lepattant róla, s kezébe nyomtak egy fegyvert. Akár egy néma parancs, úgy hatott rá a gesztus. Gyilkolnod kell, sejtették vele. 

Célzott és lőtt, pontosan eltalálva vele a vibránium pajzsot, mire annak gazdája lezuhant a hídról, egyenesen egy arra járó buszba, annak ablakain keresztül. 

Bucky a többi célpontjával foglalkozott, míg őt fedező emberei folyamatosan tüzeltek.

Fegyvere csövével elkezdte követni a vörös hajú nőt, aki így kénytelen volt leugrani barátja után, egy zuhanó kocsi elől.

Bucky eldobta fegyverét, újat vett kézbe. A korlát mellé ment, lefelé célzott.

Valamire viszont nem gondolt.

Árnyéka elárulta a nőnek, hogy hol van pontosan, és míg ő tekintetével Rogerst kereste, kapott egy golyót a szemébe, minek erejét szerencsére felfogta maszkja. 

Visszahúzódott, letépte magáról a már használhatatlan szemüveget. Testét elöntötte a kegyetlen düh, őlni akart.

Felállt, lefelé célozva vaktában tüzelni kezdett.

Teljesen elvakította az indulat...

Helyesírásért bocs, nem vagyok teljesen százas ma. A rész elején lévő részt Foxy illette ( már ha szabad így hívni :)) mikor azt mondta, hogy Bucky meg Dorothy olyan aranyosak együtt.

És amelyik fejezetemnek van már címe, azt át dolgoztam egy kicsit.