Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Bár, egészen pontosan nem volt egyedül, csak ezt a gondolatot még szoknia kellett.
Lehunyta szemeit, hogy a fájdalmára ne koncentrálhasson, s kezét a hasára helyezte. Kicsiny kislányt, hol fiút képzelt, ki apjával játszik, tanul tőle, anyjával meg a napi feladatokat végzi, segít neki. Csodálatos álomnak bizonyultak ezek a képek, egészen elfelejtette kínját.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Elmélkedéséből mégis kirántotta egy halk nesz. Szemei felpattantak, azonnal felült, körülnézett veszélyt keresve. Natashát pillantotta meg...
A nő nem messze állt tőle, őt figyelte. Fegyvert nem vett elő, ugyanakkor puszta kezével is tudna ölni, ezt mindketten tudták.
Dorothy nyelt egy nagyot.
- Kérlek, ne bánts... Kérlek...
Natasha közelebb lépett, s mintha nem hallotta volna az előző mondatokat, beszélni kezdett.
- Ismersz, ott voltál... A Vörös Szobában, mikor Barnes engem képzett...
- Igen... - A lány lehajtotta fejét, pontosan emlékszik.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- Már akkor is szeretett, s tartozom neki, amiért ilyen embert faragott belőlem, aki az emberiség szolgálatára lehet.
- Mit teszel velem?
Natasha leült.
- Tudom hova mennek Steveel, el tudlak juttatni oda, tudom, Barnes vinni akar téged Szibériába, nem hagyna itt.
- Igen... - Dorothy feljebb tornászta magát, a nőre nézett. - Akkor... Mikor indulunk...?
