Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Kattannak a zárak, a csövek felszisszennek, aztán még egy kis motozás, és kitárul az ajtó. 1991. December 16. Szibéria. Fagyos, kietlen, üres és lakatlan. A akár csak Hydra által alkotott, rettenetesnek mondott orvgyilkos, mi épp most tárulkozik a tudósok szeme elé.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A Tél Katonája. Fagyott szörnyeteg, nyomában vérpettyes a hó...
Egy másik alany, ki már pár órája éberen figyel, végignézi az előkészületeket, feszülten, mintha hibát keresne, de nem talál.
Ő nem katona, nem járta meg a háborút, épp, hogy csak belekóstolt keserű ízébe, s így tapasztalta először a vörös árnyalatú halált. Nem, ő tudós. És egyetlen célja van: A Tél Katonájának egészségügyi felügyelete, karbantartása, a haláltól való megóvása. Túl sokba került ő ahhoz, hogy akár egy elfertőződött seb legyen a veszte. A Hydra méltósága így szenvedne csak igazán mély csorbát, szóval neki kell vigyáznia az ,,eszközre''.
Viszont a lány más, mint a gyilkos, kinek kezéhez már százak vére tapad lemoshatatlanul. Nála nincs agymosás, felejtés, fájdalom. Nem hűséges a Hydrához sem, nincs kit tiszteljen, szabad akaratát szilárdan magához láncolta, legalábbis kimondatlanul, hogy saját épségét megóvja. Csak a feladatához végzi. És semmi mást. Más nem is maradt neki.
Ő az egyetlen aki jobban ismeri a Hydra rettegett szörnyét mint bárki más...
Időközben a katonát kiemelik a fagyasztókamrából, miben aludt évekig, és két férfire bízzák, kik elviszik ahhoz a gépezethez, ami a Tél Katonája működéséhez elengedhetetlen.
A lány összevont szemöldökkel néz utána. Kezében már ott van az orvosi névkártyája, rajta egy képpel, s névvel: Dorothy. Ennyi maradt a régi önmagából, egy kép, meg a neve. És mindezek egy eldobható kártyára nyomtatva. Ez a gondolat keserű ízt hagyott a szájában.
Hiszen ő és Bucky (mert neki örökké Bucky marad) régen is ismerték egymást. De még mennyire...
Először egy fesztiválon találkoztak, ahol, mint Mr. Barnes, a férfi elköltött egy vonatjegynyi pénzt, csak hogy nyerhessen neki valamit a céllövöldében. Akkoriban ez igencsak soknak számított.Ilyesféle úriembert bárki megkívánt volna.
Milyen szép, nyugodt pillanatok voltak. Nem történt semmi, s ez jó volt így.
Ő volt James első igazi szerelme, élvezhette a többi lányt dühös tekintetét, ahogy fes barátjával, ki mellesleg már az egyenruhájában feszített, végigvonult az utcákon. Az volt az ő aranykora, tündöklése.
Később jött a véres, számára érthetetlen háború, s szükség volt minden segítségre, így Dorothy elment tanulni ápolónőnek. Szentül hitte, hogy a hazának kell az ő segítsége. Milyen kicsi, buta gondolatok voltak azok...
Majd, miután megszerezte a kellő tudást, a frontra küldték. Pillanatok alatt ott táncolt a pokol mély bugyrának szélén. Egy bomba, robbanás, s jelentéktelen élete fonalát bármikor elmetszhették. Talán már csak a gondolat meg is ölte belülről.
