Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Holtpontjára ért a város, már nem volt az utcán senki, csak néha verte fel egy, egy kocsi az aszfalton összegyűlt vizet. Lassan már nem égtek a lámpák sem.
Ez nagyon jól kedvezett Buckynak, ki most nem a tetőn, hanem a földön sétált, kivételesen. Valahonnan szerzett magának egy ronda zöld kabátot, emlékei szerint egy hajléktalanról tépte le, s most azzal takarta izzadt testét, nehogy megfázzon. Dorothy nem örült volna neki.
Dorothy...
Rég volt már a szálláson, maga sem számolta, mennyi ideje mászkált már kint.
Ennek egészen pontos oka Fury volt, Bucky biztosan akarta megállapítani halálát, és ha kell, szívesen eresztett volna még több golyót belé. De nem kellett, még épp látta, ahogy a hullát elvitték a kórházból.
Szíve csak abban a pillanatban nyugodt meg, abbahagyta izgatott zakatolását, szeme nem kereste folyamatosan a vér színét, keze elernyedt, nem akart már fegyvert fogni. Legalábbis az új feladat idejéig...
Bucky megállt a hatalmas ház előtt, hallgatózott. Egy személy volt csak benn, valószínüleg nem Pierce, hisz belőle nem nézné ki, hogy porszívózik.
A férfi elnézett, egyenesen a kert felé. Arra kellett lennie a hátsó bejáratnak, így abba az irányba indult.
Néhány helyen, s az ablakok előtt lopakodva kellett mennie, mire megpillantotta a konyhát.
Bucky óvatosan lenyomta a kilincset, aztán belépett, körülnézett.
Érdeklődését felkeltette a hűtő fénye, s mivel eléggé szomjas volt, odament a számára még meglepően modern masinához.
Fémkezével óvatosan fogta meg az ajtót, enyhén még így is nyomot hagyott rajta, majd bepillantott.
Bucky alig látott innivalót, csak tejet, de abban a pillanatban az is megfelelt.
Felbontotta a dobozt, óvatosan a szájához emelte. Hideg volt, kellemes, egy régi otthon érzését idézte fel benne...
Miután végzett, Bucky a sarokba száműzte magát várakozni, ürességet eröltetve az arcára, amit félig eltakart a fal árnyéka.
Fémkezét fenyegetően feltette az asztal lapjára.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Hamarosan meghallotta a kocsi kerekeinek csikorgását, mire ledobta magáról a zöld kabátot, s a szoba másik felébe hajította, úgyis nevetségesen nézett ki benne, majd egyik fegyverét készenlétben maga elé helyezte.
Pierce belépett a házba, megindult a konyha irányába, és a hűtőhöz lépve elővette a tejesdobozt.
Buckyt csak akkor vette észre, mikor megfordult. Abban a pillanatba szóltak az előszobából.
- Indulok Mr.Pierce! Kér valamit, mielőtt elmegyek?
- Nem, ő... Semmit!- Felelte Pierce, még mindig Buckyt nézve.
- Haza mehet, Renáta!
- Rendben, jóéjt!- Kiabált a konyhába továbbra is Renáta.
- Jó éjszakát!
Pierce újra látogatójának szentelte teljes figyelmét.
- Kérsz tejet?- Kérdezte.
Bucky inkább nem válaszolt.
Főnöke megvonta a vállát, s elrakta a dobozt.
- Változott a menetrend- kezdte. - Kevesebb időnk van.- Egy kortyra lehajtotta a poharában maradt tejet. - Két célpont, hatos szintű. Zolat sajnos kiiktatták. Tíz óránk van végezni velük...
- Elnézést Mr.Pierce!- Lépett be a házba Renáta. - Csak itt hagytam a... mobilom...
Tekintetébe azonna riadt rettegés költözött, amint meglátta a katonát.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
- Óh... Renáta, bárcsak kopogott volna!- Sóhajtott fel Pierce, és felkapta az előtte heverő fegyvert, pontosan becélozva a házvezetőnő szívét.
Bucky nyugodtan nézte a kifröccsenő vért, talán még egy kicsit örömét is lelte a dologban.
Mire Pierce visszafordult volna hozzá, addigra ő már angolosan távozott, s odakint rótta a hűvös, elhagyatott utcákat.
Dorothy mindennapos teendőit végezte, közben várva, hogy Bucky hazatérjen. Pár napja látta utoljára, s ennyi ideig sosem tartott még egy küldetés sem...
Az ajtó panaszos nyikorgással kinyílt, és egy fekete hajú katona lépett be rajta.
- Ki maga? - Nézett fel rá a lány.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
- Rumlow. A Télapó megérkezett. - Majd azzal a lendülettel kiment, arra a pár pillanatra amíg bent volt még a kilincset sem engedte el, így rántotta maga után az ajtót is.
Dorothy megnyugodott, érezte, már nem lesz baj, itt van az, aki a legfontosabb most, mindjárt idejön hozzá, s láthatja ahogy arca megenyhül.
Az ajtó újra kinyílt, Bucky lépett be rajta, nem kicsit csapzottan. Érezte, hogy átjárja a nyugalom, bensője lehiggad, nem vágyik már a gyilkolás után. Tekintetével rögtön keresni kezdte őt...
Dorothy gyorosabb volt, s még mielőtt a barátja kék szemei megállapodtak volna rajta, átkarolta derekát. Érezte heves lélegzetvételeit, szaporán dobogó szívét, ahogy egyre lassabban nem ver.
