Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Mindenkinek más jut róla az eszébe, de a legtöbb mindíg az öröm. Hogy együtt lehetünk valakikkel, vagy valakivel akit szeretünk, meglephetjük valami nagy, boldogságot okozó dologgal.
Dorothyék kettesben töltötték az ünnepet.
Volt fájuk is, egy érdekes, mutáns darab, két csúccsal, amire egy fehér, és egy vörös csillag került.
Buckyt már reggel óta feszítette belülről valami, s a kis dobozt, amibe szerelme ajándéka volt rejtve, inkább a zsebében tartotta. Közelgett az este, jobb szerette volna, ha ő személyesen adja majd oda neki.
Elfordította a fejét, orrát kellemes illat csapta meg.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Reggel mézeskalácsot sütöttek, így megvolt a hangulata az egész ünnepnek, délután már meg is kostóltak néhány darabot a sütikből, igazán finomak voltak.
Csöngő hallatszott.
Dorothy volt az, odaszaladt a férfihez, megfogva kezeit a fához húzta.
- Figyelj!- Szólt mosolyogva, miközben elővett egy könyvet. - Ez az én ajándékom, gondoltam, jó forrás lenne a kis noteszedbe.
Bucky felnézett a lányra.
- Az én ajándékom sajnos, elég kicsi- kezdte, miközben a zsebében matatva előhúzta a kis dobozt.
Szerelme szemei kiváncsian csillogtak, nem úgy túnt, mintha haragudna vagy ilyesmi.
- Szóval- folytatta, miközben felpatintotta a bársonyos fedelet. Csak egy pillanatra akadt el a szava.
- Hozzám jössz? - Abban a pillanatban határozottan idegesítette, hogy ennyire remeg a hangja.
Dorothy könnyes szemmel figyelte, ahogy szerelme az ujjára csúsztatja a gyűrűt, csak aztán nézett fel rá.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Igen!- Sikkantotta az ölébe borulva.
Bucky elkapta, tiszta szívéből nevetve, ölelve őt, megpörgette a levegőben.
- Soha nem voltam még ilyen boldog, ugye tudod?- Kérdezte a fülébe suttogva. - Soha nem eresztenélek el...
- Tudom- válaszolt sírva Dorothy, szorosan kapaszkodva jegyesébe...
