Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Az öltöny ott lógott kivasalva, felakasztva a falon, zsebéből egy kis fehér rózsa kandikált elő. Bucky az ágyon ült, azt nézte, miközben új protézisének ujjaival a térdén dobolt. Kicsit aggódott Dorothy miatt, remélte, a mai napra legalább kiránthatja a búskomorságból, esélyt adva egy új kezdetre, miben immáron ő is részt vehet.
Nagy sóhajtással felállt, meghúzta nyakkendőjét és leakasztotta a falon lógó ruhadarabot. Babona ide, vagy oda, neki látnia kell kedvesét, méghozzá most.
Kilépett a folyósóra, minek mikor másik végére ért benyitott az ott lévő szobába. Tekintete rögtön Dorothyn akadt meg, majd persze Natashán is, ki körülötte forgolódott.
- Kifelé Barnes! - Fordult felé azonnal a nő, amint meglátta, kezével hessegető maozdilatot utánozva.
- Csak egy percet kérek...
Bucky kívánsága hamar teljesült, s kettesben lehetett arájával.
- Ez a te napod, miattad van, ugye tudod? - Kérdezte tőle halkan suttogva.
- Persze. Csak annyira nehéz. - Nézett fel rá Dorothy szomorúan.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Nekem is, nekem is... De itt lesz mindenki, és a lelkükre kötöttem, hogy a te boldogságod érdekelje őket, az enyém nem fontos.
- Már miért ne lenne az?
- Engem most te érdekelsz, magam nem.
Megfogta a kezét.
- Ez egy lehetőség az újrakezdésre. Ragadjük meg... együtt.
Bucky szertenézett az udvarban, hol a ceremóniát kívánták tartani, meg akart bizonyosodni arról, mindenki itt van e. Üdvözölt mindenkit, többek között Steveel is összefutott, mikor egy hivatlan vendégen akadt meg a szeme. Odalépett hozzá.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Khm, elnézést, de azt hiszem maga nem volt a listán.
- A meghívó a Barton család részére szólt, és... - A lány megpördült, s amint megpillantotta a férfit elkerekedtek a szemei.
- Maga James Buchanan Barnes...
- Az vagyok. - Bucky nem igazán ártette a dolgot. - Akkor Clinttel jöttél?
- Igen. - A lány feléje nyújtotta kezét. - Lila Barton.
- Örülök Lila, érezd jól magad.
- Megcsókolhatják egymást!
Dorothy bele kuncogott a csókba, miközben karjaival átölelte férje vállát. Bucky aztán a meghívottak felé fordította őt, s kézen fogva távoztak az oltár elől, hogy felkészülhessenek a lagzira. Natasha is felpattant, utánuk tipegett kényelmetlen magassarkújában, mert feladatát teljesíteni volt köteles, segítenie kellett a menyasszonynak, miközben öltözködik. Így értek el hárman a folyósó végi kis szobába.
- Siess! - Kérte a lányt Bucky. - Egy percet sem bírok ki nélküled!
Mikor egyedül maradt, mosolyogva indult meg a földszint felé, vissza a vendégekhez. Odalent már mindenki az ebédlőben volt, hangos pohár csörömpöléssel fogadták amint belépett.
- Csókot! Csókot!
- Nincs nálam! - Emelte fel kezét védekezőn a férfi, megvonva a vállát. A válasz egy csomó szomorú sóhaj hangja töltötte meg a termet.
A következő pillanatban Lila ugrott a nyakába, majdnem ledöntve a lábáról.
- Gratulálok! - Kiabálta közben. Hamarosan Steve is megérkezett barátját hátba veregetni, oldalán Sharonnal. Futólag találkozott még Clinttel, Bruceal és Peterrel akit valószínű, hogy Tony csempészett be hívatlanul. Sam koccintott vele, Wandától meg gyors fodrászatot kapott, mert a lány szerint reggel nem fésülködött meg rendesen.
Kinyílt az ajtó, Dorothy lépett be vörös ruhában, haját lazán feltűzte, s szemével máris Buckyt kereste.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A teremben újra felhangzott a vendégek kívánsága:
- Csókot! Csókot!
Dorothy egy kicsit sem próbált meg a tortával pontosan Bucky szája felé szélozni, hanem direkt kente odébb, munkájával való elégedettségét hangos nevetéssel jelezve. A férfi köhögött, míg vissza nem adta arája előbbi tettét. A vendégek hangosan jelezték, élvezik a jelenetet, de a kiáltozás azonban hamar abbamaradt amint mindenki kapott a süteményből...
Flecsendült a zene, s Bucky felkérte Dorothyt, kit azonnal finoman a parkett felé húzott. Derekát átkarolta, miközben ujjaik összefonódtak. A lány a mellkasának döntötte fejét, boldogan sóhajtott egyet, ajkain mosoly játszott.
- Köszönöm...
- Mit?
- Hogy életedet összeláncoltad az enyémmel...
Köszönöm FoxWithWings amiért Lilát kölcsön adtad nekem ennek a résznek az erejéig! :)
